A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár ötvennégy kötetének revisiójával. (Budapest, 1891)

106 240. g. Az eskü letétele. 1. Az eskü kivételére csak a biró lévén feljogosítva, egyedül a jegyző által kivett eskü körüli eljárás semmis (240., 242. és 243. §§.). (Dt. r. f. II 142., I. és II. 106.)* 2. Azon okok méltánylása, melyek folytán az eskü kivételére más biróság megkereshető, a rendelkező biróság belátásától függvén, arra a fél szegénysége elégséges okul nem szolgálhat, midőn a perbeli s igy az eskütételi költségeket is az ellenfél tartozik viselni. (Dt. r. f. XXII. 62.) 241. §. 1. Az eskületételére kitűzött határnapról az esküre jelentkező ellenfele is mindig értesítendő; ellenkezőleg az eskü letétele érvénytelen (241. §.). [Dt. r. f. H. 154., I. és II. 114.)* 242. §. 1. Felperes a perugy bármely állásában a kereseti követelést lejebb szállítani jogosítva levén, a részére jogerejü ítélettel megítélt becslő eskü szövegét a becslési összegre nézve alperes előnyére szabadon módosíthatja mindaddig, mig az eskü le nem tétetett. (Dt. r. f. V. 421.)* 2. Az eskütétel módjára és ünnepélyességére nézve a perrendtartás s illetve az ügyviteli szabályoktól eltérőleg a felek közös akaratával sem lehet az eskünek az izraelita szertartás szerinti letételét megengedni. (Dt. r. f. XIII. 28.) 3. Miután a nazarénusok, — mint a vallás és közoktatási m. kir. miniszter által 1868. évi augusztus 13-án 1254S. és 1875. évi január 13-án 5G3. sz. alatt kibocsátott rendeletekből is kitűnik, a törvényesen bevett vallásfelekezetek közé nem tartoznak, a ptkrt. 242-ik §-a második kikezdésének kivételes intézkedése, •— mely kizárólag az eskütételtől saját hitelveik szerint törvényesen felmentett felekre szorítkozik, nem alkalmazható. (Dt. r. f. XVI. 13.)* 248. §. (nov. 22. §.) Eskütétel! jegyzőkönyv. 1. Az eskületétel költségei a végrehajtást megelőző peres eljárás költségei közé levén számitandók a perköltségeknek az ítéletben kimondott kölcsönös megszüntetése az esküt*'tel költségeire is kiterjed. (Dt. r. f. V. 141.)* 2. Ha az ítéletben a perköltségek kölcsönösen megszüntetve nincsenek, az, eskütétel alkalmából felmerült költségek a nyertes fél kérelme folytán részére megállapitandók, s az ellenfél azok megtérítésére kötelezendő. (Dt. r. f. IX. 367.) 3. Az 1881: LIX. t.-cz. 22. §-ának első kikezdése jogot ad az esküre kötelezett fél ellenfelének az eskü kivételének mellőztetését s a per folytatólagos tárgyalásának elrendelését kérni az esetben ha az esküre köteles fél vagyis az, kinek az eskü jogerejüleg oda itétetett, az ugyanazon törv. 21. §-ában emiitett büntethető cselekményért jogerejű bírói határozat által a per megindítása után ítéltetett el. A törvény nem tesz különbséget az eskü nemei között s nem forog fenn ok, mely igazolná annak megszorító magyarázatát oly értelemben, hogy rendelkezése nem terjed ki az esetre, midőn kinált vagy visszakínált főeskü ítéltetett oda. A törvény jogot ád a félnek, a főesküt ellenfelének kínálni, vagy visszakínálni, habár ez az ott megjelölt cselekményekért