A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár ötvennégy kötetének revisiójával. (Budapest, 1891)

102 Polg. törvk. rendtartás. 236. 7. Ha apaság elismerése és gyer­mektartás iránti perben alperes a fel­peresnőveli nemi közösülésre nézve beismerésben van, az apaság fel­tétlenül kimondandó, daczára an­nak is, ba felperes két tanú előtt, de külön-külön alkalmakkor az egyik s másik előtt oda nyilatkozott, hogy a gyermeknek nem alperes a nem­zője ; mert ha ez félbizonyitékul elfogadható lenne is, de a jelen nem volt alperesnek a kiegészitő póteskü meg nem Ítélhető, ő a kérdé­ses nyilatkozatok egyikéről sem bir­ván közvetlen érzéki tapasztalaton alapuló tudomással. (Dt. u. f. VI. SS.) 8. Az egyoldalú főeskü alkalmazásá­hoz. (Dt. u. f. XXV. 32.) 9. Eskü általi bizonyítás, ha a felek egvikének sincs közvetlen tudomása. (Dt. u. f. XXVI. 18.) 10. Adalék az egyoldalú foeskü általi bizonyitás kérdéséhez. (Dt. u. f. XXVI. 7 i.) 286. §. Póteskü. 1. Csődperben a csődtömeg —mint felperes által — előterjesztett bizo­nyíték kiegészítése végett a perügye­lőnek is megítélhető a póteskü, ha ennek letételére késznek nyilatko­zott. (Dt. r. f. VIII. 161.) 2. A kölcsönösszeg átvétele s illetőleg átadásával az adós által megbízott egyénnek vallomása a pénznek kezei­hez történt leolvasására nézve fél­bizonyítékul tekintendő, s ennek kiegészítéséül a felperesként perben álló hitelezőnek póteskü ítélendő. (Dt. r. f. XI. S. 2.) 3. Korcsmai tartozás valódiságának bebizonyítására félbizonyitékul elfo­gadhatók oly tanúvallomások, melyek azt, hogy alperes hitelbe étel- s ital­nemüeket szolgáltatott ki, bizonyít­ják, s ha azok minősége-, mennyisége­vagy értékéről a tanuk tudomással nem birnak is, e félbizonyiték kiegé­szítése végett a tartozás valódiságára és mennyiségére nézve felperesnek a póteskü megítélendő. (Dt. r. f. XII. 114.) 4. Oly tanú, melynek vallomása a kereset tartalmával ellenkezik, az. általa előadott tényre nézve fél bizo­nvitékot sem képez. (Dt. r. f. XV. 28.) 5. Nem Ítélhető meg a póteskü, ha a bizonyító fél az egyes tanú által bi­zonyított tény megtörténténél nem volt jelen. Póteskü csak a nem teljes bizonyí­ték által bizonyított tényre, s nem a perben döntő más körülményre ítél­hető meg. (Dt. r. f. XVI. 77.) G. A bíróságon kívüli beismerést iga­zoló félbizonyiték póteskü által kiegé­szíthető. (Dt. r. f. XVII. 21.) 7. Nincs helye póteskü megítélésének, hanem a marasztalás feltétlenül mon­dandó ki, ha a perben bebizonyított tények folytán a döntő körülmény valódisága ezekből okszerüleg követ­keztethető. (Dt. r. f. XVIII. 39.) 8. Pótesküvel nem egészíthető ki az oly tanú vallomása, melyben az oly tény felől tanúskodik, melynek meg­történténél a tanura hivatkozó fél je­len nem volt. (Dt, r. f. XIX. 13.) 9. A póteskü azon esetben is megíté­lendő, ha a bizonyító fél állítását több egymást kiegészitő ténykörül­mények oly módon támogatják, hogy azok egybevetése folytán a bebizo­nyítandó tény félpróba erejüleg be­bizonyitottnak tekintendő. (Dt. r. f. XXII. 81.) 10. Oly tanúnak vallomása, a ki az esküvel bizonyítandó tény történte­kor volt életkoránál fogva elfogad­ható tanúságot nem tehet, nem ké­pezhet részbizonyitékot, a mellé te-

Next

/
Oldalképek
Tartalom