A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár ötvennégy kötetének revisiójával. (Budapest, 1891)

Polg. törvk. rendtartás. 237. §. 103 hát póteskü nem Ítélhető. (Dt. u. f. II. 137.) 11. Mennyiben ítélendő póteskü, midőn a tanuk vallomásai ellentmondók ? )Dt. u. f. III. 106.) 12. Atyasági perben a mással is történt nemi közösülés (exceptio plurium concubentium) helyt foghat-e ? (Dt. u. f. III. 109.) 13. Póteskü általi bizonyitás apasági keresetben. — Főeskü. — Exceptio plurium concubentium. (Dt. u. f. IV. 53.) 14. Apasági perben, ha alperes nővel való nemi közösülést beismerte, ezen alperesi beismerés mellett, a nő az iránti esküre nem kötelezhető, hogy ő nemileg nem közösült másokkal; ily körülmények között az exceptio plurium concubentium egyátalában nem vehető figyelembe. (Dt. u. f. VI. 45.) 15. Ha a bizonyítandó körülményre részbizonyiték van, — nem a bizonyító fél által szükség esetére kinált és ellenfele által elfogadott főeskű ítélendő meg, hanem a bizonyító félnek a póteskü. (Dt. u. f. XXVI. 33.) 237. §. Becslő eskü. 1. Becslőeskü csak akkor ítélhető meg, ha a becsérték, melyre ezen eskü leteendő lenne, a per során felhozott tények és körülmények által valószínűvé tétetett. (Dt. r. f. IX. 235.) 2. Oly esetben, midőn hitelbe történt vásárlás folytán a vevő ellen a vételár megfizetése végeit indított perben az áruk megvásárlása s a vevőnek történt kiszolgáltatása bei gazoltatik, azonban azoknak ára az erre nézve felhívott tanuk vallomása által kellőleg be nem bizonyittatik, ezen utóbbi körülményre nézve felperesnek becslőeskü ítélendő. (Dt. r. f. IX. 243.) 3. Becslőeskü megítélése esetén nincs ahoz kötve a bíróság, hogy a károsodott fél által felszámított egész öszszegre Ítélje meg a becslőesküt, hanem ha a felszámított összeget az adott körülmények között túlozottnak tartja, azt belátása szerint mérsékelheti s a becslőesküt az ekként mérsékelt összegre ítélheti meg. (Dt. r. f. X. 286.) 4. Az árkülönbözet mennyiségének megalapítására a becslőeskü nem alkalmazható (Dt. r. f. X. 317. 2.) 5. Midőn a kártérítés azon alapon követeltetik, mert a kártevő azon tiltott cselekmény folytán, melyért a kár követeltetik, elitéltetett, de az a fenyítő eljárás folyamán a követett kárnak csak egy részét ismerte be, a kártérítés iránt indított polgári perben az, hogy a kár a beismert menynyiségnél többre rúgott, felperes által bizonyítandó, s ezen esetben az okozott kár mennyiségére nézve a becslőeskü megítélése nem foglalhat helvét. (Dt. r. f. X. 318. 2.) 6. Becslőeskünek mezei rendőri perekben is van helye. — (Dt. r. f. XI. 50. 1.) 7. Mezei kártétel esetén a kár menynyiségére nézve eszközlött becsű é.s ellenbecsü, az az ellen tett kifogások folytán a marasztalási összeg meghatározására alapul elfogadható nem levén, ha a kártétel ténye kétséget nem szenved, károsnak a kár mennyiségére becslőeskü ítélendő. (Dt. r. f. XII. 135. 1.) 8. A becslőeskü megítélésénél a bíróság nincs kötve a károsult által állítólag okozott kára fejében felszámított összeghez, s ha azt túlságosnak tartja, a fennforgó viszonyokra tekintettel mérsékelni, s a becslőesküt a mérsékelve megállapított összegre