A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár ötvennégy kötetének revisiójával. (Budapest, 1891)

Polg. törvk. rendtartás. 233—235. §§. 101 szövegezésben fogadta el, a melyben foglalt tények, a per adataiból megtetszőleg valótlanok. (Dt. r. f. XV. 27.) 2. Oly tényekre kinált főeskü, melyek nem a kinált fél tényei, vagy az ő közvetlen tudomásával történtek, a kinált főesküt azt sem elfogadni, sem visszakínálni nem tartozik. (Dt. r. f. XV. 62. 2.) 3. Az a körülmény, hogy valaki öröklött-e ? a főeskün kivül más bizonyiték által is bizonyitbató, s igy e körülményre a főeskü általi bizonyifcásnak helye nem lévén : ha az erre nézve kinált főeskü az ellenfél által sem el nem fogadtatott, sem vissza nem kináltatott is, azért e tény bizonyitottnak nem tekinthető, s az esküvel kinált fél ennek folvtán el nem marasztalható. (Dt. r. f. XVIII. 10.) 4. A válasziratban kinált főeskü alperesnek akkor is odaítélhető, ha annak elfogadása iránt nem ugyan a viszonválaszban, de mégis az ellenvégiratban határozottan nyilatkozott, mert az 1868 : LIV. tcz. 233. §-ához képest a főeskü elfogadására nézve elégséges- ha egyátalán a perben történt az iránt határozott és világos nyilatkozat. (Dt. u. f. X. 151.) 5. A ptrs. 172. §-ának d) pontjában az irás hamis voltára nézve meghatározott eskü a 230. §-ban megállapított főesküvel egy tekintet alá esvén, azon körülmény, hogy alperes a válaszban megkínált emez eskü elfogadása iránt nem a viszonválaszban, hanem csak az ellenvégiratban nyilatkozott, a 233. §-ban előirt következményeket nem vonja maga után. (Dt. u. f. XX. 102.) 235. g. Egyoldalúan felajánlott főeskü. 1. A fél által a p. tvk. rendts. 235. §-a alapján oly ténykörülményre ajánlott eskü, melyről csak az esküre ajánlkozó bir közvetlen tudomással, annak csak akkor Ítélhető meg, ha a perben felmerült körülmények folytán a hittel megerősítendő tény valószínűsége vélelmezhető. (Dt. r. f. X. 2! 10.) 2. A főeskü általi bizonyítás alkalmából a bizonyító fél által tett azon állítás, hogy a bizonyítandó tényről csak maga bir közvetlen tudomással, az ellenfél azon állítása ellenében, miszerint neki is van a fennforgó tényről tudomása, csak akkor tekinthető valónak, s ennélfogva annak az általa ajánlott főeskü csakis akkor ítélhető meg, ha ebbeli állítását beigazolja, ellenesetben a főeskü az ennek letételére késznek nyilatkozott ellenfélnek Ítélendő meg. (Dt. r. f. X. 311.) 3. Ha a felszámított ügyvédi munká' latok oly minőségűek, hogy azokról csak felperes bir tudomással, e munkálatok valóban megtörtént teljesítése ajánlott főesküvel is bizonyítható. (Dt. r. f. XIV. 114, 2.) A-. A vissza dnálhatlan főesküveli bizonyítás oly esetben midőn felperesnek hosszú évek során át módjában volt adósát megperelni, az örökösök ellen indított perben helyt nem foghat. (Dt. r. f. XIV. 198.) 5. Ha valamely perbeli ténykörülményről egyedül az egyik peres fél bir közvetlen tudomással, az általa ajánlott főeskü csak akkor Ítélhető meg, ha a per körülményei által állításának valódisága valószínű. (Dt. r. f. XXV. 66.) ('). Hogy minő ingókat hozott felperesnő alperesnek házához, erről utóbbinak is közvetlen tudomással kellvén birnia, erre nézve az egyoldalú főeskü alkalmazásának alperes ellenzése mellett helye nincs. (Dt. u. f. III. 132.)