A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár ötvennégy kötetének revisiójával. (Budapest, 1891)

98 által módosítható. (Dt. r. f. XII. 109. 2. XIV. 183. 2. XV. 52. 3.) 3. Ha a főeskü módosítással fogadta­tott el, az azt ily módon elfogadó félnek az ajánlott módosítással is megítélhető, ha a perre döntő tény­körülmény az ekként szövegzett fő­eskü által is he van bizonyítva. Hogy az eset fennforog-e vagy sem ? a bíró határozza meg. (Dt. r. f. XIII. 4-0. 1.) 4. A nem saját tényében forgó félnek kinált főeskü általa elfogadott oly alakban is megítélhető, hogy e per­beli követelésről mit sem tud. (Dt. r. f. XIV. 183. 1.) 5. Szolgálhat-e az esküt kínáló fél ellenzése okul a főeskü mellőzésére akkor, mikor az esküvel megkínált fél a neki kinált főesküt csak módo­sítva fogadta el, de ezen módosított szövegben benfoglaltatik a perdöntő körülmény ? (Dt. u. f. V. 182.) 6. A kinált főeskü szövegének rész­beni elfogadása. (Dt. u. f. VI. 96.) 7. Főeskü csak ugy szolgálhat bizo­nyítékul, ha abban a bizonyítandó ténykörülmények határozottan és ki­merítően meg vannak jelölve ; a ke­reseti összegnek külön kötelezéseken alapuló egyes alkatrészei tüzesen fel­sorolandók. (Dt. u. f. XI. 115.) 8. A minden fentartás nélkül és nem csupán szükség esetére kinált főeskü megítélendő, ha más módon nem bizonyítható döntő tényre vonatko­zik. — Beismert tény eskü tárgyát nem képezheti. (Dt. u. f. XIX. 34.) 230. §. Főeskü általi bizonyítás. I. A főeskü általi bizonyítás azon esetben meg nem engedhető, midőn a per során felmerült körülmények folytán a valószínűség az eskü által bizonyittatni czélzott ténykörülmé­nyek valódisága ellen harczol. (Dt. r. f. X. 265. és XIV. 149. 2.) 2. Főeskünek csak más bizonyítékok hiányában lévén helye, midőn tehát a per során előadottakból kiderül, hogy a fél az általa főesküvel bizo­nyítani czélzott ténykörülményekre nézve más bizonyítékokkal is rendel­kezik, a főeskü meg nem ítélhető s illetőleg ha ily esetben az ellenfél a neki oda kínált főesküre nem nyilat­kozik, a nyilatkozás elmulasztására nézve a pt. rendt. 233. és 234. §§-ban kijelölt következmények nem sújt­hatják. (Dt. r. f. X. 299-) 3. A kinált főeskü, habár az ellenfél azt elfogadta is, sem ítélendő meg oly esetben, ha a főeskü által bizo­nyítani czélzott igény valódiságára nézve a bizonyítási kötelezettség, a per állására s a felhozott bizonyíté­kokra tekintettel, nem az esküt kínáló felet terheli. (Dt. r. f. X. 317. 1.) 4. Megitélhető-e főeskü a tényleges birtoklás bizonyítására ? (Dt. r. f. XII. 100.) 5. Az apaság megállapítása czéljából a törvény által az apasági jogvéle­lemre nézve meghatározott időszak­ban megtörtént közösülés főeskü által is bizonyítható. (Dt. r. f. XII. 110.) 6. A bizonyításra nem kötelezett fél által feleslegesen kinált főes-kü el­fogadása, illetve az, hogy az e ténye által a bizonyítási kötelezettséget el­vállalta, nem szünteti meg a bizo­nyításra kötelezett fél abbeli mulasz­tását és az abból eredő joghátrányt, hogy bizonyítási kötelezettségének eleget nem tett, ily esetben tehát a főeskü mellőzésével a bizonyítást el­mulasztó fél marasztalandó. (Dt. r. f. XVI. 63.) 7. Tanuk által előttemeztetett köt­vényben foglalt tartozás valódiságá­nak bebizonyításául a főeskü általi

Next

/
Oldalképek
Tartalom