A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár ötvennégy kötetének revisiójával. (Budapest, 1891)

Polg. tórvk. rendtartás. 222-228. §§. 97 eskü általi bizonyításnak helye nincs. (Dt. u. f. XVni. 66.) 12. Megitélhető-e oly megbizott részére főeskü, a ki a perben tanukép szerepelt ? (Dt. u. f. XX. 82.) y 222. §. Ellenbizonyítás. 1. A pénz le nem számlálása iránt emelt kifogás a minden kellékekkel ellátott adóslevél ellen bebizonyítható lévén, erre nézve az eskü általi bizonyítás is helvt foglalhat. (Dt. r. f. XVI. 92., 223. §. (nov. 21. Eskütételtől elzártak. 1. A prdts 223. §-ának c) pontja (illetve az 1881 : LIX. t. cz. 21. §. b) pont második bekezdése) akként magyarázandó, hogy az eskü azon félnek, ki nyereségvágyból elkövetett bűntett miat büntetve volt, sohasem ítélhető meg, bármely hosszú időtartam telt legyen is el a büntetés kiállása ótR. — Alperesnek a felperesi leg kínált és általa elfogadott főeskü megítélendő, ha a perben kihallgatott taau határozott vallomása az alperesileg elfogadott főeskü tartalmával ellentétben áll is. (Dt. r. f. XXVIII. 07.) 2. Alperestől a miatt, hogy vagyonbiztoság elleni kihágásért fenyítve volt, a főeskü esetleges elfogadására vagy visszakinálására az alkalom nem vonathatik el, minthogy az 1868: LIV. tcz. 223. §. c) pontja a peres felek kölcsönös megegyezésén alapuló főesküre nem alkalmazható, a mint az az 1881 : LIX. tcz. 21. §-ának végpontjában kifejezést is nyer. (Dt. u. f. IIL 5.) Útmutató. I. 225. §. Harmadik személy esküje. 1. A polg. törvk. rendt. 225. §-ának az a rendelkezése, mely szerint az eskü perben nem álló személyeknek is megítélhető, a pótesküre is alkalmazandó. (Dt. r. f. XV. 201. 3.) 2. A főeskü letételére oly perben nem álló egyén, ki az ügylet létrejötténél meghatalmazottként járt el, megnevezhető és ilyen megnevezése esetén a kinált fél az esküre határozottan nyilatkozni tartozik, ellenesetben az esküvel bizonyítani czélzott tény valónak tartandó. (Dt. r. f. XVII. 55.) 3. Azon ténykörülmény miszerint a bizonyos összeget követelő fél már 20 év óta vak, nem képezhet akadályt arra nézve, hogy a kifizetés meg nem történtének bizonyítékául annak a főeskü oda ne ítéltethessék, midőn elismertetett, hogy az ép hallási éw tapintási érzékkel bír. (Dt. u. f. XV. 21.) 4. Ha egyetemlegesen kötelezett, és feltételesen ekként marasztalt adóstársaknak főeskü ítéltetik meg, az, ha a kötelezettek bármelyike mulasztja is el az eskü letételét, le nem tettnek tekintendő. (Dt. r. f. XX. 45.1 228. §. Az eskü tartalma. 1. A fó'eskü szövegezése a bíróságot illetvén, az a felek által ajánlott mintától eltérőleg is megítélheti a perben döntő körülményekre a főesküt, ha azon tényekre, melyekre ezen eskü megítélendő, a kinált fél az esküt, habár nem azon szövegezésben, mint az kínálva lett, elfogadta. (Dt. r. f. XI. 47. 2.) 2. A kínált főeskü szövege, ha az szükségesnek mutatkozik, a bíróság 7