A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár ötvennégy kötetének revisiójával. (Budapest, 1891)

Polg. törvk. rendtartás. 190. §. 91 nyokat felmutasson. (Dt. u. f. XVIII. 64.) 8. Közös okiratot csak azon okmány képez, mely az érdekelt felek vagy jogelődeik kölcsönös jogalkotó vagy jogmegszüntető nyilatkozatait tartalmazza, vagy közös jogelődük viszonyaira vonatkozásánál fogva az utódok jogviszonyaira is kihatást gyakorol, vagy abból a czélból készült, hogy mindkét fél érdekében bizonyitékul szolgáljon (Dt. u. f. XXIII. 95.) IV. FEJEZET. Tanuk. 190. §. A tanubizonyitás kellékei. 1. Az orvosnak valamely egyén elmezavarodottsága felől kiadott bizonyítványa csak azon esetben képez kellő bizonyitékot, ha az abban foglaltak az illető orvos közvetlen tapasztalatain alapulnak. (Dt. r. f. VIII. 174-. 1.) 2. Tanuknak azon puszta állitása, hogy valamely egyén elmezavarban szenvedett, ha annak oly cselekményeit nem adják elő, melyekből az elmezavarra következtetés vonható, az illető egyén beszámítási képességét illletőleg bizonyitékul nem szolgál. (Dt. r. f. VIII. 174. 2.) 3. Az eladó által megbízott egyén nem tekinthető oly aggályos tanúnak, kinek vallomása az átadás megtörténtét illetőleg félbizonyítékul elfogadható nem volna. (Dt. r. f. VIII. 156.) 4. A leszármazás s illetve rokonsági fok, örökösödési perben nemcsak anyakönyvi kivonattal, hanem tanukkal is igazolható (Dt. r. f. XI. 19. 1.) 5. A tanúnak bíróságon kivül tett állítólagos ellentétes nyilatkozata a bíróság előtt tett és esküvel megerősített tanúvallomását meg nem dönti. (Dt. r. f. XI. 121.) 6. A tanuk által jogi kérdésekről nyilvánított egyéni nézet, azokat támogató tények nélkül Ítéleti alapul nem szolgálhat. (Dt. r. f. XIV. 128. 2.) 7. Csak oly tanuk vallomásai képeznek bizonyitékot, melyek világosak, határozottak, s hogy a tanuk közvetlen tudomásán alapulnak, maguknak e vallomásoknak tartalmából kiderüL Általánosságban tartott puszta állítás tehát bizonyitékul nem szolgál. (Dt. r. f. XIV. 129.) 8. Ha valamely jogügylet felett Írásbeli szerződés állíttatott ki, az ezen ügyletből származott igények csakis ennek alapján dönthetők el, ennélfogva a vitatott jogügyletnek tanuk vallomása által való bizonyítása helvt nem foglalhat (Dt. r. f. XIV. 145.) 9. Ha a tanú a tanuállitó fél előadásával ellenkező, de annak javára szolgáló tényt állit, ennek vallomása per eldöntéséül figyelembe nem vehető. (Dt. r. f. XIV. 158.) 10. A tanuk vallomásainál csak az általuk előadott ténykérdések képezvén bizonyitékot, s azon feleletek, melyeket azok az illető peres felek jogaira vonatkozólag előadnak, figyelembe vehetők nem lévén, habár ez utóbbi feleletek a ténykérdésre nézve előadottakkal nem egyeznek is meg, a ténykérdés a vallomások tartalmához képest bebizonyitottnak tekintendő. (Dt. r. f. XIV. 173.) 1 ]. A peres felek egyike által felhívott tanuk vallomása a felhívó fél ellenében, tehát az ellenfél javára is szolgálhat bizonyitékul. (Dt. r. f. XV. 58. 4.) 12. Az 1840. IX. törvényczikknek csak anyagi része tartatván hatályban, alaki tekintetben pedig a polg. törvk. rendtartás szabályai lévén alkalmazandók : egyes, bár meghitelt csősz-