A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár ötvennégy kötetének revisiójával. (Budapest, 1891)

92 Polg. törvk. rendtartás. 191 194. nek a mezei kártétel érdemében tett vallomása nem képez teljes bizonyí­tékot. (Dt. r. f. XV. 113.) 13. A tanúvallomások feletti észrevé­telekben történt tanukra hivatkozás is figyelembe vehető, és a tanuk kihallgatása elrendelendő ; ha annak oka, hogy a tanukra hivatkozó fél tanúit a por során meg nem nevez­hette, az ellenfél volt, s a másik fél csak a kihallgatott tanuk vallomásá­ból értesülhetett az általa, tanuképen felhívni czélzott egyének nevéről. (Dt. r. f. XVIII. 26.) * 1 1. A perlekedő feleknek tanukkal való szembesitése polgári perekben egy­általában nem alkalmazható s ren­delhető el. (Dt. r. f. XXII. 29.) 15. A községi elöljáróság, ha annak tagjai név szerint meg nem nevez­tetnek, tanuként ki nem hallgatható. (Dt, r. f. XXIII. 30.) 16. A tanuk vallomásai egymást le­rontják, ha egymással ellenkeznek és ez áll nemcsak az 1868:LIV. tcz. 236. §-a esetében, midőn csak egy tanú van s félbizonyiték adatik elő, hanem akkor is, ha mindkét részről teljes bizonyíték nvujtatik, vagyis több tanú van. (Dt. u. f. XI. 83.) 17. Ha a tanuk valamely tényt nem egybehangzókig adnak elő, bizonyí­tottnak nem tekintendő. (Dt. u. f. XVI. 40.) 191. §. 1. Elfogadható-e a fél unokatestvé­rének tanúvallomása fél bizonviték­nak. (Dt. u. f. V. 17!).) 192. §. Kifogás alá eső tanuk. 1. A község — mint ilyen — felperes­sége alatt folyhatott perben, ugyan­azon községbeli lakósok kifogástalan tanuknak nem tekintethetvén, vallo­másuk bizonyítékot nem képez. (Dt. r. f. VII. 117.) 2. Oly tanú vallomása, ki magánúton kiadott bizonylatot a hitelesítéskor a bíróság előtt módosítja, csupán ezen oknál fogva aggálvosnak nem tekinthető. (Dt. r. f. XIII. 68. 1.) 3. Nem tekinthető aggályosnak az oly tanú, ki kihallgatásakor az ellenféllel még nem állott perben, habár utóbb azzal perbe szállott. (Dt. r. f. XXIII. 82-) . 4. Saját tényeire nézve senki sem lehet tanú és ép oly kevéssé igazol­hatja saját meghatalmaztatását. (Dt. u. f. XXI. 115.) 193. §. 1. Két tanúnak egybehangzó vallo­mása az esetben, ha egyik tanú a felek egyikének szolgálatában áll, tel­jes próbaerejü bizonyítéknak nem tekinthető. (Dt. r. f. XV. 2.) 2. Azok, a kik a bizonyító fél szol­gálatában állanak, a per körülményei szerint tanuzásra bocsáthatók. (Dt. r. f. XVI. 36.) 3. A polgári per elbírálásánál bírói figyelembe egyáltalában nem vehe­tők oly tanuk vallomásai, kik a bűn­ügyi vizsgálat folyama alatt, eskü nélkül, az ellenfél által tehető ellen­kérdések mellőzésével lettek kihall­gatva ; a felek itteni nyilatkozatai pedig csak annyiban jöhetnek tekin­tetbe, mennyibon azok bíróság előtti érvényes beismerést képeznek. (Dt. r. f. XXIV. 9.) 194. Kérdőpontok. 1. Ha a fél valamely lényeges körül­mény beigazolására magánbizonyit­ványt mutat fel és annak tartalmára

Next

/
Oldalképek
Tartalom