A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár ötvennégy kötetének revisiójával. (Budapest, 1891)

92 Polg. törvk. rendtartás. 191 194. nek a mezei kártétel érdemében tett vallomása nem képez teljes bizonyítékot. (Dt. r. f. XV. 113.) 13. A tanúvallomások feletti észrevételekben történt tanukra hivatkozás is figyelembe vehető, és a tanuk kihallgatása elrendelendő ; ha annak oka, hogy a tanukra hivatkozó fél tanúit a por során meg nem nevezhette, az ellenfél volt, s a másik fél csak a kihallgatott tanuk vallomásából értesülhetett az általa, tanuképen felhívni czélzott egyének nevéről. (Dt. r. f. XVIII. 26.) * 1 1. A perlekedő feleknek tanukkal való szembesitése polgári perekben egyáltalában nem alkalmazható s rendelhető el. (Dt. r. f. XXII. 29.) 15. A községi elöljáróság, ha annak tagjai név szerint meg nem neveztetnek, tanuként ki nem hallgatható. (Dt, r. f. XXIII. 30.) 16. A tanuk vallomásai egymást lerontják, ha egymással ellenkeznek és ez áll nemcsak az 1868:LIV. tcz. 236. §-a esetében, midőn csak egy tanú van s félbizonyiték adatik elő, hanem akkor is, ha mindkét részről teljes bizonyíték nvujtatik, vagyis több tanú van. (Dt. u. f. XI. 83.) 17. Ha a tanuk valamely tényt nem egybehangzókig adnak elő, bizonyítottnak nem tekintendő. (Dt. u. f. XVI. 40.) 191. §. 1. Elfogadható-e a fél unokatestvérének tanúvallomása fél bizonvitéknak. (Dt. u. f. V. 17!).) 192. §. Kifogás alá eső tanuk. 1. A község — mint ilyen — felperessége alatt folyhatott perben, ugyanazon községbeli lakósok kifogástalan tanuknak nem tekintethetvén, vallomásuk bizonyítékot nem képez. (Dt. r. f. VII. 117.) 2. Oly tanú vallomása, ki magánúton kiadott bizonylatot a hitelesítéskor a bíróság előtt módosítja, csupán ezen oknál fogva aggálvosnak nem tekinthető. (Dt. r. f. XIII. 68. 1.) 3. Nem tekinthető aggályosnak az oly tanú, ki kihallgatásakor az ellenféllel még nem állott perben, habár utóbb azzal perbe szállott. (Dt. r. f. XXIII. 82-) . 4. Saját tényeire nézve senki sem lehet tanú és ép oly kevéssé igazolhatja saját meghatalmaztatását. (Dt. u. f. XXI. 115.) 193. §. 1. Két tanúnak egybehangzó vallomása az esetben, ha egyik tanú a felek egyikének szolgálatában áll, teljes próbaerejü bizonyítéknak nem tekinthető. (Dt. r. f. XV. 2.) 2. Azok, a kik a bizonyító fél szolgálatában állanak, a per körülményei szerint tanuzásra bocsáthatók. (Dt. r. f. XVI. 36.) 3. A polgári per elbírálásánál bírói figyelembe egyáltalában nem vehetők oly tanuk vallomásai, kik a bűnügyi vizsgálat folyama alatt, eskü nélkül, az ellenfél által tehető ellenkérdések mellőzésével lettek kihallgatva ; a felek itteni nyilatkozatai pedig csak annyiban jöhetnek tekintetbe, mennyibon azok bíróság előtti érvényes beismerést képeznek. (Dt. r. f. XXIV. 9.) 194. Kérdőpontok. 1. Ha a fél valamely lényeges körülmény beigazolására magánbizonyitványt mutat fel és annak tartalmára