A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár nyolczvanhat kötetének revisiójával. III. folyam XVIII. kötetéig (Budapest, 1903)

Polgári lörvényfa iidliiriiis §§• leimében, ug) örökösödési ügyekben I a ptrs. 580. §-a szerinti hirdetményi eljárást a hagyományosok nem kérlelik. (R. f. XI. 48.) ' A holttányilvánítási keresetjog igazolására elég annak kimutatára, hogy felperesek az eltűnt örökösei, annak bizonyítása azonban, hogy kizárólagos örökösei lennének, nem igényeltelik. (R. f. XXV. 83.) Végrendeleti örökös jogosítva van az örökhagyó holttá nyilvánítását kérelmezni. (U. f. XXXV. 39.) Eltűnt egyén holttá nyilvánítását nem kérheti az, ki örökösödési jogát szerződésre alapítja. (lT. f. XXIV. 67.) Ha a testvérek a holttány ilvánitási eljárásban a vérségi összeköttetést a lelkész által is aláirt halálesettelvétellel mutatták ki, ugy kérelmüket kérvényezési jogosultság hiányából elutasítani nem lehet. (111. f. XVII. 130.) 523. §. A hazai jog szerint eltűnt személynek sem életben léte, sem elhalálozása nem vélelmezendő, hanem az által bizonyítandó vagy életben léte, vagy elhalálozása, a ki az egyiket vagy másikat állítja. (U. f. XVII. 31.) Hazai jogunk szerint valamely eltűnt személynek sem életben léte, sem elhalálozása nem vélelmezendő, hanem bizonyítandó és ezen szabály alól kivételt csak a prts. 522. §-ában felsorolt két eset képez, a mely esetekben hozott holttányilvánítási ítélet tehát csak az e szakaszban felsorolt jogviszonyokra bir ha tálylyal,ellenben arra nem nyújt bizonyítékot, hogy a holtnak nyilvánított valóban és éppen Útmutató. az ítéletben megjelölt napon halt meg. (I f. XXIV. 85.) A magyar szabadságharcz az 1848/49. éveken keresztül folyt és vége napiári pontossággal meg nem határozható, minek következtében annak befejezéséül 1849. évi decz. 31. napja tekintendő és a holttányilvánítási 30 éves határidő ezen naptól számítandó. (Hl f III. 56.) Azon körülmény bebizonyitása által, hogy valaki nagyobb csatában részt vett s azóta hire veszett. — a holttá nyilvánítási eljárásnál — bizonyítékául szolgál annak, hogy az illető halálos veszélyben forgott. (R. f. VII. 98.) A katonaságnál való szolgálatnak beigazolt megszűnésétől kezdve tekintetett csak a tartózkodási helv ismeretlennek. (R. f. XX. 101.) Az 1868 : LIV. tcz. 523. §. c) pontja alapján holtnak nyilvánítható azon egyén, a kiről be van igazolva, hogy nagyobb csatában részt vett és azóta hire veszett, Ha az 523. §. c) pontja «ha háborúban nehéz sebet kapott» beigazolva nem volna, ez nem zárja ki azt, hogy a nagyobb csatában való részvétel «a halálveszélyben való forgás)) fogalma alá soroltassék. — Ily esetben a halálozás napjául az 1881 : L1X. tcz. 90. £-a alapján a csatát követő nap veendő. (U. f. XIII. 98.) Holtnak nyilvánítás iránt indított felhívási perben a kirendelt ügygondnok diját a felhívó, akinek érdekében és kérelmére az ügygondnok kineveztetett, tartozik megfizetni. (!". f. XXIX. 332. I.) r>2i. §. Holtnak nyilvánítás iránt indított felhívási perben, a holtnak nyilváni-