A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár nyolczvanhat kötetének revisiójával. III. folyam XVIII. kötetéig (Budapest, 1903)

Polgári törvénykezési rendtartás. "238. §. kártérítés iránt indított polgári per­ien az, hogy a kár a beismert meny­nyiségnél többre rúgott, felperes által bizonyítandó, s ezen esetben az oko­zott kár mennyiségére nézve a becslő­eskü megítélése nem foglalhat helyet. (R. f. X. 318.,) A becslőeskü megítélésénél a bíró­ság nincs kötve a károsult állal állí­tólag okozott kára fejében felszámí­tott összeghez, s ha azt túlságosnak tartja, a fennforgó viszonyokra tekin­tettel mérsékelni, s a becslőesküt a mérsékelve megállapított összegre megítélni van jouositva. (R. f. X. 286., XII. 135.) Oly esetben is megítélendő az oko­zott kár mennyiségére nézve a becsló­eskü, midőn a kártérítési kötelezett­ség bebizonyítására a főeskü általi bizonyítás ajánltatik. (H. f. XIII. 27.) A becslőeskü csak ugy ítélhető meg kártérítési követeléseknél, ha a kár megtörténte bebizonvittalott. (R. f. XVII. 74.) A becslőeskü megítélésének szük­ségképi feltétele, hogy az ezen eskü által megállapítandó kárt okozott személyre nézve kétség ne forosjon fenn. (R. f. XV. 90.) Beeslő esküvel nem a károsodás lénye, hanem az igazolt károsodás összegének mennvisége bizonyítható. (U. f. V. 40.) Becslő-eskü csak akkor ítélhető meg kárösszegre, ha a károsított annak mennyiségére nézve olyan adatokat hoz fel, a melyek alapján a szenvedett kár mennyiségének való­színűsége vélelmezhető. (U. f. XXX. 69.1.) A jóhiszemű birtokos által tett hasznos beruházások értéke, más bizonyíték hiányában becslőeskü által is megállapítható. (R. f. XIII. 39.) Felszámított ügyvédi munkálatok­nak valóban megtörtént teljesítése főesküvel, az pedig, hogy e munká­latokért kivánt összegek mérsékeltek és valódiak, becslőesküvel is bizonvit­ható. (R. f. XIV. 114. 1.) A hagyatéki vagyon tiszta jöve­delme beeslőeskü utján is megállapít­ható. (R. f. XIV. 159.) 238. §. Felfedező eskü. A polg. tvk. rendtartás 238. $-ában meghatározott módon a kiadót az iró felfedező esküre kötelezheti az iránt, hogy valamely munkának kiadásaiból egyenként és összesen hány példányt adott el, illetőleg értékesített. (R. L XV. 42.) Közszerzeményi minőségnek és értéknek meghatározása felfedező eskü tárgyát nem képezheti. (R. f. XXI. 24.) Az esetben, ha az örökhagyó tar­tozásáért indított perben az örökösök azon ellenvetést tették, hogy örök­hagyó után mit sem örököltek, a hi­telező jogosítva van, egy ez iránt in­dítandó alkeresetben követelni, hogy az örökösök örökhagyó hagyatékán felfedezzék, s bemondásaik valóságát esküvel megerősítsék, ellenesetben a hagyaték állagára nézve a hitelező által előadottak tekintendők valóknak. Ha a főper folyama alatt alkereset indíttatik, ez a főper kifolyása levén, az alkereset folytán költség nem Íté­lendő, mert azon kérdés, hogy általá­ban tartoznak-e alperesek felperes­' nek perköltséget fizetni, a főperben

Next

/
Oldalképek
Tartalom