Tárgymutató a Döntvénytár új folyam XI-XXII. köteteihez (Budapest, 1890)

49 végrendeletet közjegyző és kir. járásbíróságok előtt az 1874. évi XXXV. tczikkben előirt módon lehet tenni; ez utóbbi közjegyzői tőrvénynek a másodbirósági itélet indokolásában idézett 54. §-a d) pontja pedig a végrendeletekre nem is vonatkozik; tekintve, hogy a közjegyzői törvénynél későbbi 1876: XVI. tcz. 21. §. második bekezdésében sorolja elő azokat, a kik csak közvégrendeletet tehetnek és olyanokul csupán a némákat, siketnémákat és a 18 éven aluli kiskorúakat jelöli meg : a vakokat tehát magánvégrendelet alkotásától nem zárja el. (XVII. 21.) Felállítandó magyar bank érczalapja javára tett hagyomány érvényes-e? (XVII. 55.) A végrendelet érvénytelen, ha irni és olvasni nem tudó vagy más körülmény miatt végrendeletét önkezűleg alá nem irható végrendelkezőnek a végrendeletet nem a tanuk egyike olvassa fel (1876. XVI. tczikk 6. §-a). (XVII. 105.) A vértagadás tekintetében fönállott törvények nincsenek már hatályban. (XVIII. 28.) A végrendeleti végrehajtói megbízatásban a hagyatéki vagyon kezelése iránti megbízatás is benfoglaltnak nem tekinthető. (XVIII. 35.) Az 1876. évi XVI. tcz. hatálybalépte előtt, habár közös végrendelet alakjában kötött örökösödési szerződés külkellékek hiánya miatt meg nem támadható, mert annak érvénye az akkor hatályban volt jogszabályok értelmében alakszerűséghez kötve nem volt. (XVIII. 53.) A végrendelet érvényességének nem kelléke, hogy a tanuk a törvényben előirt alakszerűségek betartását a végrendelkező aláírását követő külön záradékban bizonyítsák. (XIX. 33.) Az örökösnevezéshez nem szükséges, hogy az örökhagyó azt, a kit örökösének kíván tenni, kifejezetten örökösének nevezze meg, hanem elégséges, ha az örökhagyónak örökösnevezésre irányuló akarata a végrendeletből egyébként kitűnik. Az örökhagyónak azon intézkedése, hogy ingatlan birtoka örök időkre fentartassék és haszonbérbe adassék, nem egyéb, mint az örökség felosztását tiltó intézkedés, mely azonban törvényes gyakorlatnál fogva hatálylyal nem bírhat. (XIX. 35.) Midőn az örökhagyó végrendeletében meghatározta ingóságai s ingatlanai közül a nejének tulajdonul, illetve haszonélvezetül szánt tárgyakat, és egyetemes (általános) örököseinek hagyta meg, hogy ezen tárgyak kiszolgáltatásával elégítsék ki özvegyét: ebből következtetni kell, hogy az örökhagyó nejének özvegyi haszonélvezetét a meghatározott tárgyakra akarta szorítani, egyéb vagyonát pedig — habár ezt kifejezetten nem nyilvánította is — halála után azonnal végrendeleti örököseinek birtokába kívánta juttatni. — A férj jogosítva van nejének özvegyi jogát végrendeletileg szabályozni s korlátozni, és pedig nem csupán leszármazói érdekében. De az özvegy a végrendelettel szemben is követelhet a hagyatékból férje társadalmi állásának s vagyoni állapotának megfelelő lakást s tartást. Es ezen, a hagyaték terhét képező tartásra szükséges évi járadékot a bíró Tárgymutató. IV.