Fayer László (szerk.): Tárgymutató a Döntvénytár régi folyam XXVI-XXVIII. és új folyam I-X. köteteihez (Budapest, 1885)

75 oly különös meghatalmazásnak, mely a perrendtartás 244. §-a szerint arra megkívántatik, hogy annak alapján a meghatalmazó érdekében ajánlott eskü ez utóbbinak halála esetén letettnek tekintessék. (VIII. 103.) A föeskü általi bizonyitás korlátai. — A per körülményeinek szabad mérlegelése. — Polg. törv. rendt. 221. és 225. §5. (VIII. 147.) A kárösszeg megállapításának módozata. — Föeskü. — Póteskü. — Becslő eskü. (IX. 16.) Becslő eskü a megítélésnél kisebb összegre is letehető. (IX. 57.) Főeskü általi bizonyitás. — Sommás visszahelyezés. (IX. 115.) Főeskü. — Apasági kereset. (X. 29.) Midőn a prts. 238. §-a, mely nz ellenfél által leteendő felfedező eskü kötelezettségének érvényesítését önálló kereset vagy alkereset alakjában megengedi, harmadik kikezdésében azt rendeli, hogy ha a bíróság a kérelemnek helyt adott, alperes az esküt letenni köteles, mivel különben az, a mit az ellenfél a felfedező eskü tárgya iránt előadott valónak fog vétetni: a törvény ezen rendelkezése által a birói határozatba felveendő és a tárgy tekintetében határozott előadást föltételező jogi következmény lévén kifejezve, a kereset azt is magában foglalni tartozik, hogy a felfedező eskü le nem tétele esetére az érték miben áll. (X. 89 ) A válasziratban kinált fő eskü alperesnek akkor is odaítélhető, ha annak elfogadása iránt nem ugyan a viszonválaszban, de mégis az ellenvégiratban határozottan nyilatkozott, mert az 1868 : LIV. tcz. 233. §-ához képest a fő eskü elfogadására nézve elégséges, ha egyátalán a perben történt az iránt határozott és világos nyilatkozat. (X. 151.) ÖTÖDIK CZIVÍ. A birói határozatokról. I. FEJEZET. Végzések és ítéletek. Házbér iránti perben alperes azon ellenvetése, hogy a kereseti követelés nála harmadik javára végrehajtásilag legtiltatott, felperesnek elutasitására alapul nem szolgálhat; ezen ténykörülmények következménye csak abból áll, hogy alperes a kereseti követelés összegének felperes javára birói kézhez fizetésére marasztalandó. (XXVI. 31. Legf. itsz.) A perköltségek kölcsönös megszüntetése esetében az ügyvédnek perbeli dijai és költségei saját fele ellenében sem állapithatók meg, ha az felének rendes fizetéses jogi képviselője. — A perköltségek kölcsönös megszüntetése esetében az ítélet után megszabandó kincstári illeték a felek által közösen és egyenlő arányban viselendő. (XXVIII. 17. Legf. itsz.) A ptrs. 251. S-a értelmében a pervesztes felet a költség terhelvén, egyedül