Fayer László (szerk.): Tárgymutató a Döntvénytár régi folyam XXVI-XXVIII. és új folyam I-X. köteteihez (Budapest, 1885)
2Ó2 A bíróságon kívüli beismerés egymagában nem oly bizonyíték, mely a bűnösséget megállapító büntető ítélet alapjául szolgálhatna. (IV. 110.) Panaszos tanúvallomásának bizonyereje. (IV. 132.) Helyt foglalhat-e a panaszlónak és nejének eskü alatti kihallgatása. (IV. 170.) A sértett fél nejének és fizetéses cselédjének tanúvallomása mennyiben bir bizonyító erővel? (V. 16.) A teljes részegség fenforgása nemcsak közvetlen észlelés, hanem okszerű következtetés utján is megállapítható. — Gyújtogatás. (V. 110.) Tanúvallomás aggályossága miatti felmentés. (V. 138.) Bíróságon kivüli beismerés bizonyító ereje. (VI. 24.) A vádlottnak és egy tanúnak megegyező vallomása, ha azt a vizsgálat többi adatai támogatják, bizonyítékul elfogadható. (VII. 7.) A rendőrségnél tett beismerés hatályának kérdéséhez. (VII. 16.) A testi sértések nemcsak orvosi látlelet, hanem egyéb hiteles adatok alapján is bizonyíthatók és minősítendők. (VII. 19.) A bottal történt ütések nagy számából mennyiben lehet következtetni az ölési szándékra? (VII. 34.) A kiegyezési kísérletnek mily értéke van a közvetett bizonyíték hatályának emelésére. (VII. 100.) A bűntett elkövetésére irányuló elhatározás kinyilvánítása nem elegendő bizonyíték a tettesség megállapítására. (VII. 102.) Mennyiben tekintendő bebizonyitottnak az ölési szándék azon egyénre nézve, a ki késsel másnak hasába szúrt. (VIII. 11.) A bíróságok a szakértők véleménye által a bizonyítottak szabad mérlegelésében nincsenek korlátozva, a mennyiben nem tartoznak feltétlenül bizonyítottnak venni azt, mit a szakértők az általuk tett észrevételekből következtetnek. Másrészt azonban a bíróságok, különös szakértelmet feltételező és a közönséges tapasztalat alapján meg nem bírálható kérdésekben nem határozhatnak, azokat egyik vagy másik irányban el nem dönthetik, midőn az arra hivatott szakértők biztos megállapodásra jutni képesek nem voltak. (VIII. 101.) Oly tanúvallomások, melyek a sértés idejére, a jelenvolt személyekre, valamint a használt sértő kifejezésekre nézve egymástól elágaznak, bizonyítékul el nem fogadhatók. (VIII. 131.) Jogi bizonyíték hiánya folytán felmentés. (VIII. 140.) Ellentétes orvosi vélemények bizonyító ereje ; tanúvallomások szakértői vélemények mellért. (IX. 52.) Egy tanú vallomásának bizonyító ereje, jelenség által támogatva. (IX. 32.) A törvényszerű bizonyíték kérdéséhez. (IX. 49.) Bizonyítékok mérlegelése emberölés és testi sértés esetében. (IX. 66.) Bűntársak vallomása. (IX. 84.) A szándék bizonyításának kérdéséhez. (IX. 121.) Beismerés mérlegelése gyilkosság esetén. (IX. 128.) Visszavont beismerés. — Összetett bizonyítás. (IX. 154.)