Fayer László (szerk.): Tárgymutató a Döntvénytár régi folyam XXVI-XXVIII. és új folyam I-X. köteteihez (Budapest, 1885)

254 sége a szerzőnek vagy szerkesztőnek csak ugy képzelhető, ha e kötelezettség első sorban a kiadót vagy tulajdonost terheli, s minthogy a sajtótörvény 30., 31. §-aiban szabályozott sajtórendőri kihágások s a sajtó utján elkövetett, ugyanazon törvény 1. fejezetében foglalt, s a B. T. K. szerint elbírálandó sajtóvétségek nem egy természetűek az ezen rendőri kihágásokra vonatkozó felelősségi sorozatot a 13. és 33. §-okban felállított sorozattal ugyanazonositani nem lehet. (I. 115.) A B. T. K. 112. §-a az 1848: XVIII. tczikknek az életbeléptetési törvény 7. §-a által érvényben hagyott 28. §-a rendelkezését nem érinti. (IX. 12.) Az életbeléptetési törvény megjelölvén a sajtótörvény azon intézkedéseit, melyek helyébe a B. T. K. megfelelő intézkedéseit lépteti, és ismét azokat, melyeket azok közül jövőre is érvényben hagy: minden más tekintetben, igy a vádnak visszavonására és a rész szerinti visszavonás következményeire nézve is, a B. T. K. intézkedéseit tűzi ki jövőre irányadókul. E szerint a B. T. K. 116. §-ában foglalt rendelkezés — a 115. §. összefüggő intézkedése daczára is — a sajtóperekben, a mennyiben ezek csak a magánfél indítványára indíthatók meg és mennyiben ez a sajtótörvény fentartott 13. és 33. §-aiban szabályozott fokozatos felelősség korlátai közt történik, alkalmazandó. (XXVII. 3. Legf. itsz.) A B. T. K. 264. §-ának 3-ik pontja rendeli ugyan, hogy az állitások bebizonyításának még a sértett fél beleegyezésével sincs helye, ha az állított tényre nézve jogérvényes megszüntetési határozat hozatott, melynek az esküdtszék általi bírálata s mintegy felülvizsgálata meg nem engedhető: ebből azonban nem következtethető, hogy okiratok felolvasása és tanuk kihallgatása azon czélból s azon korlátok között se engedtessék meg, hogy a vádlott azokból érveket meríthessen az általa elkövetettnek állított sajtóvétség beszámithatóságának, a vétkesség vagy hibásság fokának s a javára szolgálható enyhítő körülményeknek tisztába hozására s az esküdtek ez iránybani kellő felvilágosítására. — Ha a bíróság ezt elmulasztotta, az eljárás megsemmisítendő. (I. 80.) A sajtótörvény 25. §-ába ütközik és igy szabálytalan a bíróságnak azon eljárása, mely szerint panaszló félnek megengedte, hogy az erkölcsi magaviselete mellett felhozott, magánszemélyek által kiállított írásbeli bizonyítványok felolvastassanak. — Az egy és ugyanazon nyomtatványban, habár többszörösen elkövetett rágalmazás is mint egy elhatározás kifolyása csak egyszer vétethetik beszámítás alá. (VII. 127.) A szerző és a szerkesztő felelősségének kérdése az esküdtek előtt. — Ha a vádlevél tartalma valamely elterjedt hírlap által mint czikk közöltetik, mondhatók-e az esküdtek ez által egyoldalúan befolyásoltaknak ? (VIII. 76.) Több incriminált czikknek ugyanazon hirlapszámban való megjelenése megállapitja-e a bűnhalmazatot? — Büntetés kiszabásának elhalasztása. — A terjesztés mint büntetendő cselekmény. (IX. 171.)