Fayer László (szerk.): Tárgymutató a Döntvénytár régi folyam XXVI-XXVIII. és új folyam I-X. köteteihez (Budapest, 1885)
245 vádlott ellen, ki okirathamisitás miatt elitéltetett, a hamis okirat használata a B. T. K. 405. §-a szerint külön minősités tárgyát nem képezheti. — A hamis okirat alapján eszközölt telekkönyvi bevezetésnél nemcsak a bevezetés alapját képező hamis okirat, hanem a telekkönyvi bekeblezés is érvénytelennek nyilvánítandó. (IV. 32.) 406. §. Okirathamisitás. (IX. 67.) XXXIII. FEJEZET. Orvosi és községi hamis bizonyitványok kiállítása és használata. 408. §. Mikor tekinthető a katona-orvos az általa adott véleményre nézve megvesztegetettnek? (I. 7.) Az orvosi hamis bizonyítvány kiállítása miatt az orvos csak akkor büntetendő, ha a hamis bizonyítványt oly czélzattal állítja ki, hogy a hatóság előtt használtassék. (II. 173.) XXXV. FEJEZET. A csalárd és vétkes bukás. 414. §• A kereskedő által habár egyoldalulag, de jogszerüleg keresztülvitt compensationalis könyvbejegyzés, ha a valódi tényállásnak megfelel, nem tekinthető hamis könyvelésnek. — Ha a csődtömeg azon esetre, ha az alaptalan követelés ellene meg is ítéltetnék, a megzavart joghelyzetet a törvény rendes utján bármikor kiegyenlítheti: akkor büntetőjogi szempontból a károsítás lehetősége ki van zárva. (XXVI. 59.) A ki a bukottal egyetértve koholt követelést érvényesít, az a csalárd bukásban mint segéd bűnös. (II. 131.) Vádlott nemcsak megrendelésre készített ruhákat, hanem saját beismerése szerint posztót s egyéb szöveteket is árult, sőt ilyeket még hitelben is adott s igy ipar-üzlete a kis ipar körét túlhaladván, az 1875 : XXXVII. tcz. hatályba léptekor annak 16. §-a értelmében czégét bejegyeztetni tartozott volna; ennek elmulasztása pedig őt a rendes kereskedelmi könyvek vezetésének kötelezettsége alól föl nem mentette. Csalárd bukás. (V. 93.) Csalárd bukás. (V. 148.) 416. §• Miután a kereskedelmi törvény 25. §-a szerint a kereskedőnek szabadságában áll a könyvvezetés bármely módját használni, ha a vagyonkimutatás megegyez a könyvekkel, a könyvek vezetését nem lehet rendetlennek mondani. (XXVI. 55.) Vétkes bukás az 1840: XII. tcz. 130. §-ának d) pontja esetében. (IV. 63.)