Fayer László (szerk.): Tárgymutató a Döntvénytár régi folyam XXVI-XXVIII. és új folyam I-X. köteteihez (Budapest, 1885)

232 Azon körülmény, ha valaki minden ölő eszköz nélkül ment azon helyre, hol később rablást és ölést követett el, arra mutat, hogy az odamenetel előtt nem volt szándékában az ölés. (II. 146.) A rablás tényálladékára nézve közönyös, vajon az ingó dolgot az erőszakk.U vagy fenyegetéssel megtámadott személy helyes jogczimen tartja-e birtokában vagy birlalatában. (IV. 23.) Azon esetben, ha a tettesek feltétlenül határozzák el a kirabolandó egyén megölését, azt végre is hajtják, s azután viszik el a megölt egyén tulajdonát képező dolgokat, gyilkosság és rablás mint két külön bűntett forog fen. Azon körülmény, hogy a tettesek, mikor a tett végrehajtására indultak, ölésre alkalmas eszközt magukkal nem vittek, nem zárja ki az ölésre irányzott előre megfontolt szándékot, mert eszköz nélkül is véghez vihették az ölést. (IV. 78.) Ha valaki előzetes egyetértés mellett a végett működik közre a rablásnál, hogy magának vagyoni hasznot szerezzen, nem bűnpártolást követ el, hanem a rablásban mint segéd bűnös, habár sem a pénz elvételénél, sem az erőszak kifejtésénél tényleges részt nem vett. (VI. 80.) Rablás. (VI. 119.) Rablás. B. T. K. 344- S-a. (VII. 151.) 34)- SHa a tettesek egyike a lopott tárgy megtartása végett erőszakot használ, ez csak neki számítandó be. (XXVIII. 59.) 348. s. Rablás esetében vétségi büntetés alkalmazása. (VI. 127.) 349- §• A vagylagos szándék (dolus alternativus) a határozatlan szándéknak egyik nemét képezvén, nem mondható gyilkosságban bűnösnek az, a ki arra határozza magát, hogy elmegy egy másikhoz és attól valamit kér és ha ez azt nem adja át, megöli, s ezen elhatározását végre is hajtja. — Ugyanezen esetben nem forog fen rablás kísérlete általi bűnhalmazat, minthogy a rablás a vagyon ellen irányzott büntettet képez, és a B. T. K. 341. §-a szerint idegen ingó dolognak a személy elleni erőszakkal vagy fenyegetéssel eltulajdonitási szándékkal való elvétele által van bevégezve, s a kísérlet az idegen ingó dologhoz való nyúlás, vagy a személy elleni erőszaknak az elvétel czéljából való megkezdése nélkül nem foroghat fen; továbbá mivel a jelen esetben a személy elleni erőszak már magában véve egy a rablásnál súlyosabb büntetendő cselekményt képez ; tehát az erőszakot magát még egy külön bűntett alkatelemévé s igy egy bűntettből még egy másik bűntett kísérletét is képezni nem lehet. (XXVIII. 19.) A B. T. K. 349. §. zártétele nem azt a rablót bünteti, ki a rablás mellett emberölést követ el, hanem bünteti azon rablást, melyben emberölés is lett elkövetve, s igy nemcsak az emberölő a tettes, hanem mindegyik rabló, a ki az emberölést erejéhez képest nem gátolta. (II. 112.)