Fayer László (szerk.): Tárgymutató a Döntvénytár régi folyam XXVI-XXVIII. és új folyam I-X. köteteihez (Budapest, 1885)

213 A rendesen halált okozó cselekménynek azon tudat mellett való elkövetése, ebből rendesen bekövetkezni szokott eredmény akarását is foglalja magában. (XXVII. 28.) A 279. §. azon esetben alkalmazandó, ha valaki embert szándékosan megöl és sem az előre megfontolt szándék, sem az erős felindulás nincs igazolva. (XXVII. 116.) Ha valaki a megfertőztetés után nyomban a megfertőztetett leányt szándékosan megöli és nem állapitható meg a megfertőztetés és megölés között az oki összefüggés, vádlott ugy a megfertőztetés, mint a szándékos emberölés bűntettében mondandó ki bűnösnek és anyagi bünhatalmazat állapítandó meg, a büntetés pedig a B. T. K. 99. §-a értelmében szabandó ki (II. 6.) A ki oly eszközzel üt másra, melyről feltehette, hogy az könnyen balált okoz, és az ütést ismétli is: ha az ütések következtében halál állott be, nem halálos testi sértés, hanem szándékos emberölés mondandó ki. (II. 83.) Emberölés kisérlete alóli felmentés. (III. 13.) Emberölés védelem közben. (IV. 79.) Ember tűzbe való dobásának megkísérlése. — Emberölés kisérlete. (V. 125.) Különbség a B. T. K. 306., 308. és 279. §-aiban meghatározott büntetendő cselekmények között. (V. 178.) Revolverrel dulakodás közben való lövés esetében az ölési és sértési szándék kizártnak tekintendő e, ha a golyó felfelé ment és az, a ki lőtt, nem tud bánni fegyverrel? (VI. 54.) A bottal történt ütések nagy számából mennyiben lehet következtetni az ölési szándékra? (VII. 34.) Szándékos emberölés. (VII. 99.) 281. §. Lehetséges-e ugyanazon esetet a 279. és 281. §§. alá subsumálni s nem zárja-e ki a 281. §-ban foglalt tényálladék fenforgása a 279. §. együttes alkalmazását? Vagy pedig csak azért szükséges a 281. §. alkalmazásánál a 279. §-ra is hivatkozni, mivel a 281. §-ban a tényálladék nincs teljesen körülírva s több tényálladéki mozzanat csak a 279. §-ból egészíthető ki ? (XXVII. ico.) Az erős felindulás a B. T. K. 281. §. első és a 307. §. első bekezdésében megjelölt módosító ismérv, és e szerint a törvény által, az abban meghatározott esetre általánosan megállapított enyhítő körülmény lévén: ez utóbbiak természete szerint, a büntetendő cselekmény elkövetője részére csak akkor számitható be, ha inditó okát nem maga azon egyén jogtalan vagy helytelen magatartása képezi, a ki az imént megjelelt szakaszokban meghatározott büntettek valamelyikét, habár az ingerültség, de az önnön maga hibája folytán felköltött ingerültség alatt követte el. (V. 130.) Büntetlenség, midőn a vádlott közvetlen támadás elháritása közben a jogos védelem határait ijedtségből vagy zavarodásból túllépte. (VI. 12.)