Fayer László (szerk.): Tárgymutató a Döntvénytár régi folyam XXVI-XXVIII. és új folyam I-X. köteteihez (Budapest, 1885)

i65 Minden zálogjogi bejegyzés csak azon követelésnek szolgálhat biztosítására, melyre maga a zálogjogi bejegyzés történt, s a kifizetés által hatályát vesztett zálogjogi bekebelezés ujabbi lekötelezésből eredt tartozásnak biztosítására a hitelező egyoldalú akaratára fen nem tartható. (X. 133.) A telekkvi rendt. 67. §-a értelmében bekebelezések és előjegyzések csak az arra alkalmas eredeti okiratok alapján történhetnek és hatósági megkereső levelek alapján a tlkkvi rendt. 95. §-a esetében kivételesen egyedül a zálogjogi előjegyzés rendelhető el. (X. 148.) A tlkkvi rendt. 97. §-ának rendelkezésétől, mely szerint az előjegyzés igazolása iránti kereset 14 nap alatt nyújtandó be, a felek kölcsönös beleegyezéssel eltérhetnek. Ha tehát a telekkönyvi tulajdonos a bekeblezést szerződésileg az ő halála idejére halasztotta, nincs jogosítva az előjegyzés törlését az igazolás elmulasztása okából kérni. Különben a jogügylet kérvényi uton akkor sem érvényesithető, ha arra törvényes ok fenforogna is. (X. 176.) (18. sz. teljes-ülési döntvény.) Azon esetben, midőn a volt földesurak és volt úrbéresek között lefolytatott úrbéri rendezési per következtében a volt úrbéresek erdő-illetősége kiszakasztatott, de a volt úrbéresek közül némelyektől bárki ezeknek erdő-illetményeiből annyit szerzett meg, hogy összes ily erdő-illetménye száz catastralis holdat meghalad, az ily szerző ezen erdő-illetményének külön kiszakitását az ország erdélyi részeiben úrbéri uton nem követelheti (X. 181.) (20. sz. teljes-ülési döntvény.) A telekkönyvi rendtartás 93. §-a értelmében a zálogjogi előjegyzés az osztrák államkincstár javára egyenes vagy közvetett adók, illetékek vagy jövedéki kihágásból eredő bírságok és büntetések biztosításául az osztrák közigazgatási (pénzügyi) hatóságok rendeletei s megkeresése alapján telekkönyvi hatóságok által el nem rendelhető még akkor sem, ha a kérelem a m. kir. adófelügyelő által adatik be. (X. 183.) KISAJÁTÍTÁSI TÖRVÉNY. (1881 : XLI. tcz.) Hogy kisajátításnál az alkalmazott szakértők véleménye az ár meghatározására nézve mennyiben lehet irányadó, az 54. §. értelmében a bíróság határozza meg. A szakértői vélemény annyiban szolgálhat útmutatásul, a mennyiben a törvény kellékeinek megfelel s ennélfogva minden egyéb s főleg feltéveseken alapuló, de valóságban nem létező körülmények figyelembe nem vehetők. (VI. 21.) Figyelembe vehető-e a kisajátítási ár megállapításánál azon különös használati mód, melyet a tulajdonos alkalmazni czélzott. (VIII. 45.)