Fayer László (szerk.): Tárgymutató a Döntvénytár régi folyam XXVI-XXVIII. és új folyam I-X. köteteihez (Budapest, 1885)
155 öröklési eljárás folyamán előttük, illetőleg az általuk megbízott kir. közjegyző előtt jött létre az egyezség, a melynek alapján adandó s irandó át az ingatlan hagyaték. (I. 126.) Az oly rendes kereset, melylyel felperes saját tulajdonjogának érvényesítését s a telekkönyvi helyszíneléskor tulajdonosul felvett személy jogának törlését czélozza: nem sorozható azon igénybejelentések közé, melyekről az 1855. telekk. rend. 3. §. 1. pontjában s az 1856. nov. 20. igazs. miniszteri rendeletben van szó és melyek az id. telekk. rend. V. fej. szerint a telekkönyvi hatóságok által látandók el. Az ily keresettel azon rendes alakszerű jogi perek egyike indíttatik meg, a melyeket az 1881 : LIX. tcz. a telekkönyvi hatóságok hatásköréből kivenni akart, kimondván 6. §-ában, hogy mindazon keresetek, melyek valamely ingatlan vagyonra vonatkozó dologi jog érvényesítését vagy ily jognak megszüntetését czélozzák, a kir. törvényszékek mint birtokbiróságOk hatásköréhez tartoznak. (11. 58.) Tekintve, hogy az 1869. ápril 8-án kelt igazs. min. rendelet 2. §. c), 11. §. d), 15. §. e) pontja értelmében a telekkönyv átalakításánál a telekkönyvi hatóság a régi birtokra jogot szerzett harmadik személyek érdekére hivatalból ügyelni köteles; tekintve, hogy ugyanezen rendelet 27. §-a szerint az átalakításkor közbejött téves bevezetésből származó bárminemű igények minden érdekelt fél által érvényesíthetők: a régi birtokra zálogjogot szerzett hitelező ily érdekelt félnek tekinthető és igy a kiigazítási kérvény beadására is jogosított. (IV. 136.) Noha a birtok rendszerint azt illeti, kinek nevén az áll, a telekkönyvi állásra alapított kereset a tényleges birtokossal szemben mégis mennyiben nem vehető figyelembe? Mennyiben támogatja felperes keresetének alaptalanságát azon körülmény, hogy a 20 évig az ingatlan tettleges birtokában és használatában volt telekkönyvön kívüli alperes ellen felperes csak husz év lefolyása után adja be a keresetet, a nélkül, hogy csak valószínűvé tenné, hogy keresete megindításában akadályozva volt? (VII. 86.) Bár a telekkönyvbe a helyszíneléskor valamely korcsmaépület az úrbéres község nevére lett is felvéve s bár az úrbéres község az őt megillető bormérést a pincze használatával együtt a vendéglőben gyakorolta, mégis mivel valamely dolog használatából a tulajdonjog még nem következik, másrészt pedig az uradalmat mint volt földesurat az 1836 : VI. tcz. 2. §-a értelmében a vendégfogadó és korcsma építésére és felállítására nézve a volt úrbéres községekkel szemben a korlátlan jog megillette, s eként az uradalom mellett azon vélelem áll, hogy a vendéglcépület és a telek az ő tulajdonát képezi; mindezeknél fogva a kért telekkönyvi kiigazításnak hely adandó. (VIII. 28.) Telekkönyv és tényleges birtok. (VIII. 1.)
