Fayer László (szerk.): Tárgymutató a Döntvénytár régi folyam XXVI-XXVIII. és új folyam I-X. köteteihez (Budapest, 1885)

112 szetéből folyólag csak azon esetben, midőn a végrehajtási zálogjog bekebelezése azon személynek ingatlanaira eszközöltetett, a ki a per birája által a behajtás alatt levő követelésben elmarasztaltatott s a ki ellen a végrehajtás elrendelve lett. (V. 47.) A végrehajtási zálogjog bekebelezése nem rendelhető el, ha a közigazgatási bizottság a végrehajtást más személy ellen rendelte el, mint a kinek nevére az ingatlan tulajdonilag bekebelezve van; a telekkönyvi hatóság annak elbírálásába nem bocsátkozhatik, mennyiben terheli a behajtatni kért adó a kérvényben megnevezett ingatlant és a kérvény felett csak a felmutatott okmányok alapján határozhat ; tekintve végre, hogy a mellékelt közigazgatási bizottsági határozat az 1876: XV. tcz. 58. §-ában emiitett kimutatásokat nem pótolja és hogy az 1881 : LX. tcz. 137. §. második bekezdése szerint a végrehajtás elrendelésére a telekkönyvi hatóság nem is illetékes. (VII. 42.) Sorrendi végzésben kitűzött perre utasitási zárhitáridő elmulasztásának jogkövetkezményei. — Polg. törv. rendt. 447. §. 1881 : LX. 197. és köv. §§. (VIII. 138.) Az 1881 : LX. tcz. hatálybalépte előtt felmerült végrehajtási költség sorozása ingatlan vételára felosztásánál. — Polg. törv. rendt. 446. §. a) p. 1881 LX. tcz. 1X9. és 246. §. d) p. (VIII. 139.) 1881 : LX. tcz. 207. §. (IX. i)8.) Minthogy a telekkönyvi hatóság a végrehajtási zálogjog bekeblezését uz illetékes biróság megkeresése nélkül a hozzá beadott kérelem alapján el nem rendelheti, a közigazgatási bizottságnak adótartozás bekeblezése iránti közvetlen megkeresése elutasítandó. (IX. 180.) A végrehajtási zálogjog bekebelezésének a már előzőleg eszközlött perfeljegyzéstől feltételezetten lett elrendelése sem a telekkönyvi rendeletbe, sem a végrehajtási törvény 161. §-ába nem ütközik. (X. 36.) Az 1881 : LX. tcz. 204. §-a ugyan módot nyújt a telekkönyvi tulajdonosnak, hogy ingatlannak elárvereztetését a birói árverés jogi hatályával a telekkönyvi hatóság utján eszközöltethesse ; de ez által a magánárverések, mint a magánszerződések egyik neme, kizárva nem lettek és azok jogi érvénye meg nem tagadható. Ezek szerint magánárverés egyedül azért, hogy a fenidézett törvényszakasz figyelmen kivül hagyatott, érvénytelennek nem tekinthető. (X. 46.) A prts. 446. §. a) pontjának hasonlatosságánál fogva nem csak az árverési de a szorosan vett foglalási költség is előnyös tételként sorrozandó. (X. 118.) (17. sz. teljes-ülési döntvény.) Az 1881. évi LX. tcz. 192. §-ának a) pontjában foglalt megszorító rendelkezés nem alkalmazható a végrehajtási zálogjoggal bekeblezett tőkekövetelésnek azon, a végrehajtási bekeblezés alapjául szolgált ítéletben, vagy birói egyességben avagy közjegyzői okiratban megállapított kamataira, melyek a bekeblezés napjáig lejártak. Ezen kamatok, ha az árverés napjától visszaszámított három évnél régibb időtől fogva vannak is hátra, a bekeblezés sorrendjében sorozandó k és elégiten-