Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

ugyanis az nem vitás, hogy a keresethez B. a. mellékelt elszámolásban a felpereseknek járó összeg 10%-a fejében levont 6154 frt és alibunári kútért 2000 frtnyi összegek, melyek kiadását felperesek keresetükben követelik, óvadékul szolgáltak a felperesek ama kötelezettségének biztosítására, melyet alperesekkel szemben az A. a. szerződésben elvállaltak. Ezen összegek óvadéki természetéből, de a feleknek az A. a. szerződésbe foglalt megállapodásából kifolyólag is az alperesek jogot szereztek ahhoz, hogy ezt az öszszeget mindaddig visszatarthatják, mig a felperesek elvállalt kötelezettségüknek eleget nem tesznek és az a joguk a fenforgó esetben elenyészettnek csak akkor volna tekinthető, ha arról kifejezetten lemondottak volna. Ilyen értelmezés azonban alperes F. a levelének, e levél egész tartalmának szorgos méltatása mellett nem tulajdonitható, de nem értelmezhető ez a levél akként sem, hogy alperes ezzel a felperesek követelésének fenállását és egész összegében minden fentartás nélküli lejártát elismerte volna. Ebben a levélben ugyanis alperes az ő vállalkozó társának P. M.-nak kedvezőtlen anyagi helyzetét közölvén felperessel, azt arra igyekezett rábirni, hogy követelését P. M. ellen biztosítsa és ebből a czélból utalt arra, hogy a követelés jogosultságát és esedékességét a keresethez csatolt elszámolás bizonyíthatja ; ez a kijelentés azonban inditó okát tekintve, a követelés valóságának és egész öszszegében minden fentartás nélkül való lejártának beismerésével azonos joghatályunak azért nem tekinthető, mert a peres felek között fenállott alapügyletből kifolyóan, mint ez fentebb kifejtetett, az alpereseket erre az összegre, mint óvadékra nézve a felperesek által elvállalt munkák kifogástalan befejezéséig megtartási jog illette meg, hogy pedig alperes az őt megillető arról a jogáról lemondott volna, erre nézve az F. a. levél semmiféle támpontot sem szolgáltat. Ezek szerint tehát ez a levél a felperes követelésének fenállására és lejártára nézve alkalmas bizonyítékul elfogadható nem lévén, stb. (1903 márczius 19-én 1735/902. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete megsemmisíttetik és a másodbiróság utasittatik, hogy hozzon a per egész anyagára kiterjedő, vagyis a per összes adatának figyelembevételével uj szabályszerű határozatot. Indokok: A bíróság az elbírálása alá bocsátott perben a felek