Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

205 adatta és az árverésen befolyt 809 frt vételárt az alperes ellen fenálló követelésének apasztására fordította. Ezen 809 írttal felperes keresetét leszállítván, a deczemberben szállított árunak 1231 frtot tevő vételárából a 809 frt levonása után még 422 frt = 844 K maradt kiegyenlítetlenül, minélfogva az alperest ebben marasztalni kellett. Az 1899 januárban szállítani kötelezett napraforgó-magra vonatkozólag alperes azt a kifogást tette, hogy a kötlevél tanúsága szerint az árut csakis a d—i áruraktárba szállítva volt köteles átvenni, s minthogy felperes ezen árúkat a v.-e—i, h—i és d—i állomásokra kínálta átvételre, annak átvételét jogosan tagadta meg. Ámbár a C. alatti kötlevélbe foglalt megállapodás szerint az áru franco D—n vagy paritással erre a vasúti állomásra adatott el s igy a felperes D—ig esedékes fuvarköltségeknek megtérítése esetén jogosult volt az árut nemcsak D—ben, hanem az előre meghatározott, esetleg távolabb is fekvő vasúti állomásokon átadni, a felperes tehát az árut jogosan kínálta átadásra a nevezett vasúti állomásokon is, miből folyólag nem volt az alperesnek azon kívánsága szerződésszerű, hogy a felperes az árut a d—i közraktárba szállítsa be, és nem volt törvényszerű az a kijelentése, hogy az árut csak a d—i közraktárban hajlandó átvenni, s igy kétségtelen az is, hogy alperes az áru átvétele végett a felperes által kijelölt vasútállomásokon az átvételre a kitűzött határnapon megjelenni tartozott volna, s a megjelenés mellőzésével mulasztást követett el ; mégis ezen mulasztása daczára a januárban szállítani kötelezett árura vonatkozólag a felperest a szerződési és az állítólag elért vételár közti különbözet megfizetése iránt inditott keresetével el kellett utasítani, mert a kereskedelmi törvény 351. §-a szerint az eladónak olyan esetben, midőn a vevőt az áru átvételében késedelem terheli, csak ahhoz van joga, hogy az árut valamely közraktárba vagy magánszemélynél letegye, vagy pedig ha az áru tőzsdei árral bir, szabadkézből, egyébként pedig hiteles személy közbenjöttével nyilvános árverésen eladja. A felperes azonban a törvény eme rendelkezéseit nem tartotta meg, mert az árut be nem raktározta, hiteles személy közbenjöttével nyilvános árverésen el nem adta, s alperes tagadásával szemben azt, hogy az áru tőzsdei árral birt, be nem bizonyította. Ilyen körülmények között és tekintettel arra, hogy a