Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

i86 mes vevőtől visszavegye, amennyiben ez rendszerint csak akkor áll be, ha a felek a vételi szerződéstől elállanak; kétségtelen, hogy a tulajdonjog fentartásával eladott, de lefoglalt ingóknak a bírói zár alól való feloldásának csak az a következménye, hogy az azok feletti rendelkezési jog a végrehajtást szenvedőre száll vissza, annak birtoklási joga, amennyiben az tőle a birói zár alkalmazása által elvonatott, azokra vonatkozóan újra feléled. (Budapesti kir. itélő tábla 1903. évi október hó 16. I. G. 163,1903. sz. a.) 122. A felebbezési biróság azon az alapon marasztalta alperest a kereseti követelés egy részében, hogy a felperes által alperes részére teljesített s utóbbi által elfogadott munka értéke meghaladta az ennek fejében kapott tartás és ruházat értékét s ekként alperes ezzel a fölös értékkel gazdagodott. Úgyde tekintettel arra, hogy a kereset tárgya a felperes mint munkavállaló által az alperes gazdaságában teljesített szolgálatok munkadija, a kereseti igény nem a gazdagodásra, hanem a munkaszerződésre vonatkozó jogszabályok alapján bírálandó el. — Az utóbbiak szerint pedig külön kikötés nélkül munkadíj az esetben nem jár, ha a körülményekből jogszerűen következtethető, hogy a munkavállaló a szolgálatra díjtalanul vállalkozott. Azon körülményekből, hogy alperes a felpereshez cselédnek nem szegődött, hanem mint hajléktalan ember rokonilag felkaroltatott, alpereshez vétetett s ott négy és fél éven át eltartatott, hogy alperes gazdaságának erre a külső segítségre szüksége nem volt; hogy felperes a négy és fél év alatt bizonyos időt alperes gazdaságán kívül töltött s ugy maga, mint felesége s igás marhája az alperes gazdaságán kivül is foglalatoskodott és napszámbérért munkálkodott; végre abból a tényből, hogy felperes négy és fél éven át munkadíj iránti követelésével fel nem lépett: alapos az a következtetés, hogy felperes az alperes gazdaságában a segéd-