Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVI. kötet. (Budapest, 1904)

H5 a beszámitás kérdésében csupán a közkereseti társaságra vonatkozóan rendelkezik 90. §-ában akként, hogy a társaság tartama alatt ennek adósai nem számithatják be az egyes tagok elleni követelésüket, mely rendelkezést a keresk. törvény 239. §-a a szövetkezeti tagok magánhitelezőire is kiterjeszti. Minden más kereskedelmi társaságra nézve a kereskedelmi törvény e tekintetben kifejezett rendelkezést nem tartalmazván, az idézett törvény I. §-a értelmében áz általános jogszabályok alkalmazandók. A jelen esetben is tehát, amelyben felperes az alperes által jegyzett üzletrészekre a hátralékos befizetéseket követeli, az az általános szabály nyerne alkalmazást, amely szerint a kereseti követelésbe minden valódi, lejárt és hasonnemü viszonkövetelés beszámítható, ha az üzletrészekre teljesítendő fizetések jogi természete ennek az általános szabálynak alkalmazását megengedné. Ámde a kereskedelmi törvénynek a szövetkezetekre vonatkozó 225., 226., 231., 236—238., 252., 254. és 255. §-ainak rendelkezései nem hagynak fen kétséget arra nézve, hogy a szövetkezet vagyona voltaképpen az üzletrészekre teljesítendő befizetésekből alakul, amely mint alapvagyon nemcsak a szövetkezet fenállásának létfeltételét, hanem elsősorban a szövetkezet hitelezőivel szemben oly kielégítési alapot képez, melyet azoktól a befizetésre kötelezett tag azon a czimen, hogy ő is a szövetkezet hitelezője, csupán a maga követelése kielégítésére el nem vonhat. A szövetkezeti tagot tehát az általa jegyzett üzletrész tekintetében oly feltétlen kötelezettség terheli, melyet minden levonás nélkül a társaságnak befizetni köteles, amiből pedig az is következik, hogy a szövetkezeti tagot a nála kintlevő üzletrésztartozással szemben, beszámítási jog csődön kivül sem illeti meg a szövetkezettel szemben fenálló bármely követelésére nézve. Minthogy pedig beszámításnak a csődben is a csődtörvény idézett 38. §-a értelmében csak ugy lehet helye, ha azt az általános jogszabályok különben is megengedik, az alperesnek pedig a kifejtettek értelmében nem lehet joga ahhoz, hogy a nála kintlevő üzletrésztartozás hátralékával szemben bármilyen követelésére nézve beszámítással éljen ; ki kellett mondani: hogy alperes az általa felszámított követeléseket a leszállított kereseti követelésbe be nem számithatja, hanem a beszámítani kivánt követelésre vonatkozó igényeit csakis mint csődhitelező külön Döntvénytár. III. f. XXVI. !0