Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVI. kötet. (Budapest, 1904)

i'5 -sorolva, a kártérítési kötelezettséget megállapító fenti határozatoknak alapjául szolgáló eset pedig, miként ahhoz eme határozatok indokolásából kivehetöleg kétség nem fér, az utóbb emiitett pontok alá nem vonható. A fenforgó esetben tehát az alperes városnak kártérítési kötelezettségét a pénzügyi hatóságok jogszerűen meg nem állapíthatták és pedig annak tekintetbe vétele mellett sem, hogy miként a határozat indokolásából kitűnik, az első sorban felelősséggel tartozó községi közegek vagyontalanok, mert az idézett törvényczikk 8. §-a csak azokban a taxatíve felsorolt esetekben adja meg a pénzügyi hatóságnak azt a kivételes jogot és hatáskört, amelyekben a kártérítési felelősséget a községi közegek avagy bizonyos esetekben a község ellen megállapíthatják ; mert továbbá az 1886 : XXII. törvényczikknek az elöljáróság és képviselők felelősségéről intézkedő VII. fejezete nem tartalmaz olyan rendelkezést, melyből az volna következtethető, hogy jogosítva volna a pénzügyi hatóság a község ellen a kártérítési felelősséget megállapítani abban az esetben is, ha a kár az azt okozó közegektől be nem hajtható, sőt eme törvényczikk 86. §-a szerint az itt szóban levő kártérítési keresetek megbirálása minden esetben a polgári bíróság hatáskörébe tartozik, anynyival inkább áll tehát ez oly esetben, midőn a pénzügyi hatóság a község vagy közege ellen saját hatáskörében a kártérítési felelősséget meg nem állapithatja. Minthogy ekként a kereset alapjául szolgáló határozatok a kereset alapjául szolgáló tényeknek és az alperes kártérítési felelősségének a megállapítására nem alkalmasak, és mert felperes az első sorban felelősséggel tartozó községi közegek ellen a kártérítési felelősséget saját hatáskörében meg nem állapíttatta, a jelen per keretében pedig ez a felelősség ama közegek perben nem állása miatt meg nem állapitható, ennélfogva tekintettel arra is, hogy az 1886 : XXII. tcz. 88. §-a szerint a község csak másodsorban, vagyis abban az esetben tartozik a kárt megtéríteni, ha a kárt okozó közegeknek kártérítési felelőssége már meg van állapítva és ha a kár azoktól, vagyontalanságuk miatt, be nem hajtható, a jelen esetben pedig ez az előfeltétel hiányozván, felperes közvetlenül az alperes ellen kártérítési keresettel jogszerűen fel nem léphet, miért is felperes keresetével elutasítandó volt. (1903 január 28-án 5330/902. sz. a.) 8*