Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVI. kötet. (Budapest, 1904)

bg volna. Megvilágítja ezt a 17. §., mely a hóra nézve a tisztítást és elfuvarozást is külön kiemeli, de a tisztántartási kötelezettséget itt világosan az üzemképesség keretében ismétli, amely ismétlésnek, ha a tisztítás külön önálló ellenszolgáltatásnak volna tekintendő, értelme sem volna. A hó eltakarítási kötelezettség szövegezése és elhelyezése pedig kétségtelenné teszi, hogy ez utóbbi sem külön ellenszolgáltatásképp, hanem az üzem akadálytalan fentartása indokából terheli alperest, ami különösen világos a kültelkekre vonatkozó részből, mely a hónak egyenesen csak a pályatesről eltakarítást teszi alperes kötelességévé, kikötvén, hogy ennek oly módon kellene történnie, hogy közlekedési akadály másokra ne háruljon. Elv tehát itt is, a saját üzemokozta nehézségeket alperes köteles elhárítani, felperest pedig terhelnie nem szabad, de a felperes terheiből mit sem vállal el. Alperesnek a 11. §-ban irt tisztítási, 17. §. szerint tisztántartási kötelezettsége ily körülmények közt csak odáig terjedhet ki, hogy a saját üzeme által netán okozandó tisztátlanság elhárítása felperest ne terhelje, de semmi esetre sem terjedhet kötelezettsége odáig, hogy nem az ő üzeme által, hanem az utczai forgalom által okozott rendes szemetet tisztítsa, még kevésbbé, hogy azt elfuvaroztassa. Nem talál ezzel szemben felperesnek a terület használatára vonatkozó érvelése sem, azért, mert a kérdéses utvonalak nem kizárólag alperes használatára engedvék át, de mert a tisztítás szükségét éppen nem alperes okozza, hanem azon forgalom, melynek az átengedés mellett is a vonatkozó uttestek szolgálnak. Ha pedig a vasúti vonalak a kérdéses utvonalak forgalmát emelik, ezzel másrészt más utvonalak forgalmát csökkentik. De hogy a rendes várostisztántartási kötelezettség áthárítása nem czéloztatott, támogatja azon szempont is, hogy annak a fővárosi tisztítási vállalat mellett és azzal együttműködve való technikai keresztülvitele is alig képzelhető, miért is feltételezhető, hogy ily kötelezettség áthárításának czélzata esetére, az pénzbeli hozzájárulásban állapíttatott volna meg. A hóra vonatkozólag a kereset tárgytalan s mint ilyen volt elutasítandó, mert erre vonatkozólag a szerződés 17. §-a nem vitás, a tisztítás, eltakarítás és elfuvarozás kötelezettsége ezen §-ban minden kétséget eloszlató világosan lévén megállapítva. (1901 decz. 28-án 29,081/901. sz. a.)