Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)

IÓ2 Indokok: Ami a közszerzemény czimén követelt értéket illeti a C. a. felsorolt tárgyakra felperes azt állítja ugyan, hogy azok 1890 augusztus 22-én, vagyis a házassági kötelék végfelbontása idejében maradtak N. V. tulajdonában, ez a körülmény azonban felperes kereshetőségi jogán mit sem változtat azért, mert a felek közt nem vitás, de a 4. 7. a. is bizonyítva van, hogy felperes és N. V. a házassági életközösséget egymás közt 1879 április 23-án egyezségileg tényleg megszüntették ; ettől az időponttól kezdve tehát a vagyonszerzésben közös tevékenységet többé ki nem fejtettek s ekként a közszerzemény állagára nézve csak ez az időpont lehet irányadó ; Sz. P. stb. tanuk pedig bizonyították, hogy ebben az időpontban a feleknek közösen szerzett vagyonuk volt ; nevezetesen bizonyítva van a tanuk vallomásával, hogy 1879 április 23-án, midőn felperes és N. V. közt az életközösség végleg megszakadt, a C. a. felsorolt ingók maradtak és a tanuk az ingók mennyiségét és értékét is igazolják és az igazolt mennyiség és érték alapulvétele mellett ezek az ingók, mint a házassági együttélés tartama alatt szerzett vagyonok közszerzeményül voltak kimondandók azért, mert mig a felperes válaszában tagadta, hogy az egybekeléskor akár neki, akár N. V.-nak bármi vagyona is lett volna, addig az alperes nemcsak az ellenkezőt nem igazolta, de azt sem bizonyította, hogy az életközösségnek 1879 április 23-án történt megszűntekor akár a felperesnek, akár N. V.-nak bármi adóssága lett volna, amely okból a N. V. hagyatéka leltárában felvett és különben is igazolatlan terhek ugy a közszerzemény megállapítása, mint a kielégítési alap meghatározása körül a felperes terhére annál kevésbbé vehetők figyelembe, mert ez irányban a bizonyítás a felperes tagadásával szemben az alperest terhelte és az alperes a 4479/901. sz. végzés daczára sem igazolta, hogy a néhai N. V. hagyatékába felvett terhek valódiak lennének. A C. a. jegyzék 3. és 6. tétele alatti ingók létezésére szintén elegendő bizonyítékot képez a tanuk vallomása, ennek a bizonyítéknak kiegészítése végett a pót- és becslőeskü volt felperes részére megítélendő. Ezekre a tételekre nézve tehát az elsőbiró?ág ítélete a rendelkező rész értelmében megváltoztatandó volt. Az elsőbiróság ítéletében hagyatékul megállapított vagyon ellen jogorvoslat nem használtatván, a kir. tábla is annak a vagyon-