Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)

158 intézett végrehajtási kérvényével a birói határozatok szerint azért lett elutasítva, mert annak kimondása, hogy az ingatlanok az alpereseknek a szavatossággal tartozó gyám utáni örökségét képezik-e, és hogy az örökhagyó tartozásáért lefoglalhatók-e és mennyiben, nem a perenkivüli végrehajtási eljárás során, hanem peruton eldöntendőnek mondatott ki. Az O. a. árvaszéki végzés alapján a felperes mint Temesmegye árvaszékének perlésre jogosított engedményese a jelen per alapját képező keresettel alpereseket a keresetben körülirt vagyonra vezetendő végrehajtás terhével azért kéri a 10,558 frt tőke s járulékai megfizetésében elmarasztalni, mert az alperesek a jogelődjük, illetőleg örökhagyójuk kötelezettségeiért szavatolni tartoznak a tőle örökség és osztályrész fejében nyert vagyon erejéig. Minthogy azonban az alperesek jogelődének és örökhagyójának mint volt gyámnak számadási kötelezettsége az árvaszéki végzéssel és az ezt megelőző eljárással véglegesen rendezve és befejezve lett ; minthogy az 1877. évi XX. tcz. egyetlen rendelkezése sem ruházza fel az árvaszéket azzal a jogkörrel, hogy az előbbi, vele egyenlő hatáskörű hatóság érvényes intézkedéseit hatályon kívül helyezhesse ; minthogy az A. a. határozat és az annak hozatalát megelőző árvatörvényszéki intézkedések idejéhen L. M. és L. K. hagyatékában érdekelt kiskorú nem létezett, mert az egyedül érdekelve volt felperes önjogát akkor már elérte volt, és az alperesek jogelődének gyámi minősége is akkor már régen és végképpen megszűnt volt ; minthogy az árvaszék az 1877. évi XX. tcz. által reáruházott jogkörben marasztaló határozatokat csakis addig hozhat, amig a felügyelete alá tartozó személyek önjoguakká nem váltak és önjoguk elérte után a köztük és volt gyámjuk közt netán támadt vitás vrszony rendezése az 1877. évi XX. tcz. 130. §-ból követhetően is birói útra van utalva ; minthogy mindezek szerint Temesmegye árvaszékének bár felsőbbhatóságilag jóváhagyott A. a. marasztaló határozata az ő törvényes jog- és hatáskörében hozott oly határozatnak, mely az alperesek elmarasztaltatására nézve önálló kötelezettségi jogalappal szolgálhatna, nem tekinthető : az elsőbiróság ítéletének a felperest keresetével elutasító részét ezeknél az indokoknál fogva kellett helybenhagyni. (1902 május 13. 308/902. sz. a.)