Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)

155 hajtotta be, igy egyszersmind a fent megjelölt biztosítéki zálogjogot rá engedményezte. Midőn azután a zálogjoggal terhelt ingatlan elárvereztetett, a sorrendi tárgyalás alkalmával alperes mint a takarékpénztár engedményese jelentkezett, és ennek folytán követelése a sorrendi végzésnek B. i. pontja szerint a C. 33. s. sz. a. bekeblezés sorrendjében soroztatott, s miután felperesek az alperes részéről érvényesített követelést kifogásolták, az 1881. évi LX. tcz. 197. §. alapján perre utasíttattak. Minthogy pedig a takarékpénztár javára bekeblezett és csupán az ezzel való hitelviszonyt biztosító biztosítéki zálogjog alperesre érvényesen átruházható nem volt ; minthogy továbbá a fizetést teljesítő váltó kötelezett adóstársa ellen a fizetéssel már kielégített előbbi váltó hitelező javára elrendelt végrehajtást nem folytathatja ; s minthogy végül az egyetemleges adóstársak egyike által teljesített fizetés következtében megszűnt és igy nem létező követelés engedményezés tárgyát nem képezheti, a felperesi kereseti kérelem arra irányul, hogy alperes annak tűrésére köteleztessék, hogy a sorrendi végzésnek II. R. 1. pontja szerint a C. 33. s. sz. a. bekeblezés sorrendjében sorozott 1100 K s járuléka mint megszűnt követelés a sorozásból mellőztessék, s az erre sorozott vételár részükre fizettessék ki. Alperes követeléseinek a felperes által előadott módon való megszerzését nem tagadta, de azzal védekezett, hogy miután a váltót az ellene intézett végrehajtások foganatosítása után fizette ki, annálfogva azt mint kezes teljes joggal ruházta magára s jogosan lépett az engedményező intézetnek minden jogába. Hivatkozott a váltótörvény 16. §-ára s kérte felpereseket keresetükkel elutasítani. A kir. törvényszék az alperesi védekezést alaposnak és elfogadhatónak nem találta. Ugyanis alperest és H. I.-t az ez utóbbi által elfogadott s alperes által forgatott 550 frtos váltó alapján egyetemleges kötelezettség terhelvén, az abból származott kötelem, amely közöttük s a takarékpénztár mint váltóbirtokos között fenállott, az alperes mint forgató által teljesített fizetés folytán megszűntnek tekintendő, mert a váltó az egyetemleges kötelezettek bármelyike részéről teljesített kifizetés által az illető pénzfelvevővel szemben rendeltetését — jogi czélját — elérte, s a fizetés folytán a követelés a hitelezőre nézve megszűnik s vele