Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)

156 szemben többé nem létezik; nem létező követelés pedig engedmény tárgyát nem képezhetvén, joghatálylyal másra át sem ruházható. Minthogy tehát alperes mint fizetést teljesítő forgató az által, hogy a váltó birtokát a fizetés folytán megszerezte, nem lépett ugyanabba a váltójogi viszonyba hitelezőként, mely a korábbi váltóbirtokos takarékpénztár és a váltókötelezettek között fenállott, hanem a váltótörvény 51. §-a értelmében előzői ellen csupán önálló visszkereseti jogot nyert ; minthogy továbbá kétségtelen, hogy alperesnek visszkereseti joga nem tekinthető azonosnak azzal a joggal, melyet a korábbi váltóbirtokos intézet birt, mert az annak javára szóló marasztaló határozatot a fizetést teljesítő alperes az előzők ellen nem érvényesítheti, hanem mint a váltó forgatójának követelése külön visszkereset tárgyát képezi ; minthogy végül a váltóbirtokos a fizetést teljesítő forgatóra nem ruházhatja át a többi váltókötelezettek ellen nyert marasztaló határozatnak és az ez alapon szerzett végrehajtási zálogjognak hatályát, épen ugy nem engedményezheti az általa megszerzett zálogjogot sem. Mindezeknél fogva a felperesi keresetnek helyt adni kellett. (1901 márczius 19. 1302/901. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét felhozott indokaiból helybenhagyja. (1902 június 17. 4811/901. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik az abban felhívott indokok alapján, azonban az elsőbiróság ítéletére is kiterjedő azzal a kiigazítással, hogy a végrehajtási tömegből az alperes javára sorozott összeg nem a felpereseknek fizetendő, hanem hogy az illető sorrendi végzés további rendelkezése szerint lesz kifizetendő. = Az adóstársak egyike részéről teljesített fizetés esetén a hitelező nincs jogosítva követelését reá átruházni s ez által az adósok egymás közti jogviszonyát megváltoztatni. {Dtár u. f. XIX. k. 68. sz.) A hitelező követelése az egyetemlegesen kötelezett adóstársak valamennyié ellen nemcsak akkor szűnik meg, ha az adóstársak együttesen fizetnek, hanem akkor is, ha a fizetést az adóstársak egyike teljesiti, mert ez valamennyi egyetemleges adóstárs javára szolgál. Ily fizetés esetén a hitelező a fizető adósra át nem ruházhatja már megszűnt követelését oly