Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)

ii7 (Curia 1903 szeptember 23. 077/903. sz. a.) A budapesti kir. tábla : Az elsőbiróság ítéletének felebbezett azt a részét, mely szerint az elsőbiróság felperest keresetével 900 K s járulékaira nézve elutasította, helybenhagyja ; ellenben a felperesnek 121 K 40 f. s járulék iránti követelését a csődköveteléseknek II. osztályába sorozó, felebbezett részét megváltoztatja és a 121 K 40 f.-t s járulékait a csődköveteléseknek I. osztályába sorozza. Indokok: Abból, hogy felperes a 121 K 40 f.-t az A. alatti okirat szerint a 2435/98. sz. a. kiszabott illetékre fizette, és hogy a felszámolási tárgyalás V. A. csődügyében már 1900 augusztus 29-én megtartatott, meg lehet állapítani, hogy a szóban forgó illeték a csődnyitást közvetlenül megelőző 3 évre hátralevő illeték közé tartozott ; minthogy pedig a csődnyitást közvetlenül megelőző 3 évre hátralékban levő illetékek, amennyiben az azokkal közvetlenül terhelt javakból ki nem elégíttettek, a csődtörvény 60. §. 3. pontja értelmében a csődköveteléseknek I. osztályába sorozandók ; s minthogy ez az elsőség nem az illeték élvezetére jogosított jogi személyt (a kincstárt), hanem magát az illeték követelést megillető törvényes kedvezmény (privilégium Causas), amely magával a követeléssel a hitelező helyébe lépő utódra átszáll, magának a 121 K 40 f. illeték követelésnek felperesre átszállása pedig a követelés valódiságának megállapításával az elsőbiróság által jogerősen megállapittatott : az elsőbiróság ítéletének e részben való megváltoztatásával a szóban forgó követelést s azzal kapcsolatban a keresetbe vett s a csődnyitást megelőzőleg 3 évnél szintén nem régibb kamatot a csődköveteléseknek I. osztályába kellett sorozni. Ami azonban a felperesnek a 900 K s járulékára vonatkozó követelését illeti, erre nézve az elsőbiróság elutasító Ítéletét helyben kellett hagyni, mert felperes követeléseinek ezt a részét a csődbejelentés szerint a közadósnak adott kölcsön alapján jelentette be, a D. I. által tanúsított az a körülmény pedig, hogy a tanú 1899-ben azt a 75 frtot, amelylyel a közadós téglagyárához érkezett szenet a vasútnál kiváltotta, a felperestől kapta, és a P. I által tanúsított az a körülmény, hegy 1896 és 1897-ben a közadós helyett s annak utalványára a tanúnak emlékezete szerint egy izben 20 frtot, majd pedig 25 frt,