Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)

u6 nyitania, hogy az őt ért baleset az alperes munkaadónak, illetően megbízottjának a gondatlanságára vagy mulasztására vezethető vissza. A felperes azonban ilyen tényeket nem bizonyítván, keresetével elutasítandó. Az elsőbiróság ítéletét tehát az itt felhozott indokokból kellett helybenhagyni. (1902 június 18. 1760/902. sz. a) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Felperes a per során nemcsak nem adja elő azt, hogy sérüléseinek elhárítása czéljából milyen óvintézkedéseket tartozott volna az alperes megtenni, hanem végiratában kifejezetten elismeri, hogy sérülése tekintetében az alperest sem vétkesség, sem mulasztás nem terheli. Ennélfogva, ugy tekintettel arra, hogy az az eljárás, melyet a hajókötelek szabályos elhelyezése és működése czéljából a hajókapitány parancsára a felperes foganatosított, a dolog természeténél fogva czélirányos és megfelelő volt s e részben maga a felperes sem tett kifogást ; kétségtelen, hogy ha ennél az eljárásnál a felperes sérülést szenvedett, azt egyedül a saját hibájából szenvedte. Minthogy pedig a felperes hibájának következményeit alperes viselni nem tartozik, helyesen ítélt a másodbiióság, amidőn felperest keresetével elutasította. = A baleset judikaturára nézve lásd Curiai Határozatok 1903. évf. 395., 396. sz. a. közölt határozatokat. 63Ha felperes a közadós helyett kifizette volt az ezt terhelő illetéket s a kir. kincstár a vonatkozó követelést nem engedményezte ő reá, az illetéknek a kötelezett közadóstól való behajtására nézve nem lépett a kir. kincstár jogába, hanem a fizetés ténye által magánjogi igényt szerzett arra nézve, hogy a közadóstól a helyette kifizetett ennek az összegnek megtérítését követelhesse és igy követelése nem tartozik a csődtörvény 60. §-ban felsorolt a csődkövetelések I. osztályába eső követelések közé, hanem a csődtörvény 62. §. értelmében a csődkövetelések II. osztályába.