Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)

'15 Indokok: Nem vitás a peres felek között, hogy felperes 1893 márczius 12-én reggel az «Alkotmányi) gőzhajón rendes munkakörében oly sérülést szenvedett, hogy a drótkötél jobb keze gyűrűs- és kisujját a második Ízületben elvágta. Az ezen sérülés okozta állítólagos munkaképtelenség folytán 5000 K kártérítés iránt indított keresetével felperest az általa ajánlott bizonyítás mellőzésével a kir. törvényszék azért- utasította el, mert azon nem vitás körülményekből, hogy felperes a sérülés után alperesnél előbbi matrózszolgálatát megszakítás nélkül még negyedfél évig folytatta, s hogy ezen szolgálatából azután önként lépett ki, az látszik, hogy felperes sérülése munkaképtelenséget nem okoz, választott életpályája folytatását nem akadályozza; mert továbbá felperes mivel sem igazolta, hogy sérülésének alperes gondatlansága vagy mulasztása volna az oka, vagy hogy a sérülés rendes munkakörén kívül való foglalkozása közben érte volna. De nem bizonyította alperes tagadásával szemben felperes azt sem, amire keresetét különösen alapítja, hogy a hajókötelek szabálytalansága okozta sérülését, sőt erre a körülményre még bizonyítékot sem hozott fel. (1902 január 4. 38,057/901. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A felperes kártérítésre irányzott keresetét arra alapítja, hogy az alperes gőzhajózási társaságnál mint matróz alkalmazva lévén, szolgálatának teljesítése közben olyan mérvben megsérült, hogy jobb kezének harmadik ujját elvesztette és ennek következtében teljesen munkaképtelenné vált. A gőzhajók üzeménél előállott testi sértésekből folyó kártérítési igények a külön törvények által szabályozott igények közé tartozóknak tekinthetők nem lévén, az alperes gőzhajózási társaságnak mint munkaadónak kártérítési kötelezettsége a felperes mint alkalmazottja irányában oly balesetért, amely azt szolgálatának teljesítése közben érte, csak akkor volna megállapítható, ha a baleset az alperesnek mint munkaadónak, illetően megbízottjának gondatlanságával vagy mulasztásával okozati összefüggésbe hozható volna. A felperesnek tehát nem elegendő a közötte és az alperes között fenforgott viszonyra és arra hivatkozni, hogy a baleset őt szolgálatának teljesítése közben érte, hanem olyan tényeket is kellene bizo8*