Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)
70 hogy a fegyver véletlenül sült el és sebesítette meg a biztosítottat,, és pedig annál kevésbbé, mert a vélemény alapjául szolgáló arra a körülményre, hogy a kocsi a kérdéses időpontban meg nem mozdult és hogy a fegyver az elsüléskor mily helyzetben és hol feküdt, más adat, mint a tanúnak egyedül álló vallomása előterjesztve nem lett, ez a vallomás pedig még arra való figyelemmel is, hogy tanú ellen a 6 7. alatti hivatalos okirat szerint az a gyanú forog fen, hogy a biztosítottnak megsebesülésekor elveszett pénzes tárczáját 2450 frttal a tanú lopta el, amely eljárás tanút vallomástétel esetében elfogulttá tehette, egymagában véve kellő bizonyítéknak el nem fogadható. Végre nem bír döntő sulylyal az öngyilkosság megállapítására K. S. dr. tanúnak véleménye, illetve vallomása sem, mert ez a tanú 1900 január i-én felvett és H. a. csatolt hullajegyzőkönyvben foglalt véleményében azt mondja, hogy a sérülés jellegéből kétségtelenül megállapítható, hogy az elhalton kívül mulasztás vagy bűnös cselekmény senkit sem terhelhet, a lövés az elhaltnak a fegyverrel való bánásmód körüli biztosság elhanyagolásából, esetleg egyéb véletlen körülményből eredhetett, az 1900 január 7-én kelt és 8. 7. sz. acsatolt véleményében pedig ezzel ellentétben azt mondja «szinte mathematikai biztossággal megállapítható, hogy öngyilkosság forog fen». Tanú a szembeszökő ellentétet vallomásában akként magyarázza meg, hogy a 7.7. a. jegyzőkönyvben a család iránti tekintetből nem határozta meg az esetet öngyilkosságnak. Ezek az ellentmondó vélemények azonban nem szolgálhatnak biztos alapul annak megállapítására, hogy a jelen esetben kétségtelenül öngyilkosság forog fen. Mindezeknek az adatoknak a sommás eljárási törvény 64. §-a értelmében való mérlegelése alapján és figyelemmel dr. F. J. 5. •/, a. bizonyítványában foglalt és vallomásával megerősített arra a kijelentésére is, mely szerint biztosított két nappal halála előtt, közvetlenül megsebesülése után, amint eszméletét visszanyerte, kérdezésre az esetet akként adta elő, hogy az uton rosszul volt, néhányszor leszállt a kocsiról és hányt, miután pár nap előtt gyomrát elrontotta, utolsó leszállása alkalmával pedig, midőn újból a kocsira akart felülni, az egyik ló megindult, mire töltött fegyvere, mely a kocsiban volt, a kocsi oldalára esett és lába a kakasba ütődvén, a fegyver eldördült és