Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIV. kötet. (Budapest, 1903)

8 felhozott többi indokok alapján tehát az Ítéletet helybenhagyni kellett. (1901 január 21. 2804/901. sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes község a taksonyi 327. számú telekkönyvi betétben A. I. 12—20. sorszám alatt bejegyzett nádasok, rétek és legelők vázrajzilag C. a. közelebbről is megjelölt részeinek a tulajdonát, birtokát az alapon követeli, hogy a peres területek, melyek az 1870. évi X. tcz.-ben elrendelt Dunaszabályozás alkalmával az u. n. soroksári Dunaág elzárása folytán beállott apadás és nagyobb mérvű iszaplerakodás következtében keletkeztek, az 1885. évi XXIII. tcz. 4. és 5. §-ai értelmében mint a taksonyi 3. sz. telekkönyvi betétben A. I. 4., 33., 37. és 38. és A. II. 1. sorszám alatt bejegyzett parti birtokainak elválaszthatatlan alkatrészei s illetve növedékei az ő tulajdonához tartoznak ; őt illeti tehát azok birtoka. Jóllehet a per adatai szerint a peres területek a soroksári Dunaág elzárása óta nem ugyan iszapolás, hanem csak a viz színének állandó leszállása, tehát kiszáradás folytán a Dunaág medrében keletkeztek ; s felperesnek a taksonyi 3. sz. telekkönyvi betétben A. I. 33., 37., 38. és A. II. 1. sorszám alatt bejegyzett birtokai a szabályozás előtt a Dunaágig terjedtek, mind e mellett felperes kereseti követelésének jogos alapja nincsen a peres területekre nézve. Mert igaz ugyan, hogy az 1885. évi XXIII. tcz. 4. és 5. §-ai a vizek partját és medrét a parti birtokos tulajdonának s a parti birtok alkatrészének nyilvánítják ; azonban az utóbb idézett 5. §. végpontjában világosan kimondatik az is, hogy a fentebbi 4. és 5. §-ok ama rendelkezései által az e törvény életbelépte előtt magánjogi czimen szerzett tulajdon nem érintetik, hogy tehát e törvényczikknek a korábban érvényesen szerzett tulajdonra visszaható ereje nincs. Már pedig a felperes község határában foganatosított úrbéri birtokrendezési és elkülönítési eljárás folyamán egyrészről a község és volt úrbéres lakosai, másrészről pedig alperes Vallásalap, mint volt földesúr között 1857. évi augusztus 3-án és 1868. évi április 20-án létrejött jogérvényes egyezségből és az ezek birói végrehajtására vonatkozó hiteles adatokból az tűnik ki, hogy sem a község, sem volt úrbéres lakosai azokon a területeken kivül, melyek egyezségileg az ő el