Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIV. kötet. (Budapest, 1903)
104 sek, nevezetesen az 1874: XXXIV. tcz. 43. §-ának a fél elhalálozása esetében a megbízott ügyvéd kötelességét megszabó rendelkezése, ugy az 1881 : LX. tcz.-nek a marasztalt fél elhalálozása esetére szóló s a végrehajtási eljárás során követendő szabályai is megerősítik. De kitűnik ennek a jogszabálynak az életbenléte a kir. Curia 42. sz. teljes ülési határozatából is, amely megszabja, hogy az örökhagyó hitelezője milyen eljárást kövessen az örökösökkel szemben követelésének a behajtása körül ; nyilvánvaló lévén ebből a határozatból, hogy maga az elhalt ellen ítélet egyátalán nem hozható. Bizonyos tehát ezeknek az alapján, hogyha a jogviszony egyik alanya meghalt s ha e jogviszonyból folyólag a másik fél követelést érvényesit: az elhalt fél örököseinek, avagy a hagyaték átadása esetében a felperes által marasztaltatni kivánt örökösnek perbe idézése olyan lényeges eljárási szabály, a melynek az alkalmazásáról a felek le nem mondhatnak. Minthogy pedig a sommás eljárási törvény 165. és 166. §-ai nem meritik ki azokat az eseteket, a melyekben a bíróság a nem mellőzhető eljárási szabályok megtartása fölött hivatalból tartozik őrködni, s minthogy a mondottak szerint a felebbezési bíróság az által, hogy az elhalt alperes ellen hozott ítélettel ilyen eljárási szabályt sértett meg: a hivatkozott törvényhelyek hasonszerü alkalmazása mellett a felebbezési bíróságot eljárásának és ítéletének feloldásával szabályszerű eljárásra kellett utasítani. 56. A nő zálogul adta hitelezőjének férje takarékpénztári könyvecskéjét, amelynek tartalma szerint a betét felvételére jogosult a könyv előmutatója. A férj által a birtokából eltűnt könyvecske megsemmisítése iránt folyamatba tett eljárás során a hirdetményi idő alatt senki sem jelentkezvén, a könyvecske megsemmisíttetett és a takarékpénztár a férjnek a betétet kifizette. — A hitelező által a férj és a takarékpénztár ellen indított kártérítési perben a férj marasztaltatott, mert ö az osztrák polgári törvénykönyv 456. §-a szerint a betétet mint tulajdonát csak ugy