Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIV. kötet. (Budapest, 1903)

67 váltóknál levő talpfák kicserélésénél nem szokták és nem lehet alkalmazni és a fa tuskót nem szokták és nem lehet az emelőrud alátámasztására s igy a sin felemelésénél használni ; bizonyították továbbá, hogy a váltóknál a sineket csak a sinkorona alátámasz­tásával lehet emelni s hogy a síneknek az alperes által állított módon való felemelése csak nyílt pályán alkalmazható. Ezekből a körülményekből következik, hogy.felperes a munka teljesítésénél a szokott módokat alkalmazta és azokból semmit el nem mulasz­tott ; annál kevésbbé tudható be tehát a sérülés felperes saját hibájából eredettnek, mivel ugyancsak a nevezett tanuk bizonyí­tották azt is, hogy a sin felemeléséhez az alperes szerint szükséges fatuskó a raktárban rendelkezésre nem áll és hogy a^munkálatot csoportvezető felügyelete, útbaigazítása nélkül, önmagukra hagyva kellett teljesiteniök s az e körülményekben jelentkező és megálla­pítható mulasztás az alperes terhére esik, aki sem képzett csoport­vezetőt nem alkalmazott, sem arról nem gondoskodott, hogy munkások rendelkezésére álljon mindazon eszköz, amely a munka veszély nélküli teljesítésére szükséges volt. Mérnök-szakértőknek az a kijelentése, hogy az emelőrud alá helyezendő fatuskó nem szerszám és bárhol beszerezhető, bizonyí­tása esetére is a fenforgó körülmények között a peres kérdés megbirásánál sulylyal annál kevésbbé bír, mivel ez a kijelentés az alperes perbeli védekezésével ellentétben áll, elismervén alperes, hogy a fatuskó a raktárban szokott tartatni. Az a körülmény pedig, hogy felperest nehezebb munka teljesí­tésére állítják képtelennek a szakértők, nem szolgálhat másnak mint annak okszerű következtetésére, hogy a sérülés bekövetkezését megelőzően folytatott rendes foglalkozását, vagyis a közönséges napszámos munkát felperes folytatni képtelen ; más és olyan fog­lalkozásnak esetleges teljesítése pedig, mely bizonyos fokú elöké­szültség után felperes részére kézzel s ülőhelyzetben végezhető könnyebb munka mellett keresetet biztositana, az elperes kártérí­tési kötelezettségének megállapításánál figyelembe nem jöhet és ki nem zárja azt az a körülmény sem, hogy az orvosszakértők megállapítása szerint felperes a sérülést megelőző időben már visszértágulásban szenvedett, illetve az e körülményre alapított az a vélemény, hogy e baj valószínűség szerint nehezebb mun­5*

Next

/
Oldalképek
Tartalom