Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIII. kötet. (Budapest, 1903)

2 0 Alaptalan alpereseknek az a kifogása, hogy néhai H. J.-na nem örökösei, hanem a kérdéses ingatlanok tekintetében jóhiszem harmadik személyek, kikre a csereszerződés hatálya ki nem térje mert ezt a hagyatékátadó végzés megczáfolja, mert az alperesek részben a törvényes öröklés rendjén saját jogukon is és csak részben osztályos testvéreik s ezek gyermekeinek kielégítése s a hagyaték terhek elvállalása fejében váltak a szóban forgó ingatlanok tulajdonosaivá. — A tagadásba vett csereszerződés létrejöttét a kir. törvényszék id. és ifj. H. A. tanuk vallomásaival beigazoltnak látja annyival inkább, mert e vallomásokat több tanú vallomása, valamint az alperesek részéről nem tagadott az a tény is megerösiti, hogy a kereseti ingatlanok egy részét a felperesek tartják birtokukban s a cserének megfelelően az alperesek néhai atyjának jutott lakóházat ez még életében elbontotta s anyagát eladta. A tanuk vallomásai szerint az 1878-ban létrejött csere tárgyal egyrészt az akkoriban a 68 sz. telekjegyzőkönyvben, most a 749. sz. telekjegyzőkönyvben foglalt ház és egyéb épületek, másrészt az M. dűlőben levő s most a 642. sz. telekjegyzőkönyvben foglalt szántón épült ház a belsőséggel együtt voltak. E tanuk szerint a felperesek apja 350 frtot a cserére ráfizetni tartozott, mely öszszegnek megfizetéséig az alperesek apját a cserében adott házban két lakószoba használata illette, mely fizetést a felperesek apja, illetve felperesek — tekintve, hogy a korábbi megkinálást nem bizonyították, az 1896-ban letett összeget pedig perindítás nélkül visszavették, — a kereset benyújtásáig nem teljesítették, minthogy azonban viszont az alperesek a 749. sz. telekkönyvi ingatlanokat részben még bírják, másrészt a felpereseknek még át nem adták s erre készségüket ki nem jelentették, a 350 frt fizetése körüli késedelem a szerződéstől való egyoldalú visszalépésre őket fel nem jogosítja, — mert eltérő határidők kikötésének hiányában a szerződéses kötelezettségek teljesítésének egyidejűen egymással párhuzamban kell történnie, minélfogva addig, amig az egyik szerződő fél nem teljesített, a inásik részén késedelem fen nem forog. Az alpereseknek a 350 frt fizetése körüli késedelemre alapított kifogása sem gátolná tehát a kereseti kérelem helytadását, mégis a felpereseket ép a most kifejtett jogelv alkalmazásával el kellett utasítani keresetükkel, mert szerződési kötelezettségüknek annyi-