Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIII. kötet. (Budapest, 1903)

H7 75­Abból a körülményből, hogy az örökhagyó végrendele­tet nem tett, következik, hogy vagyonában leszármazóit egyenlő mértékben kívánta részesíteni. Ámde meghiúsulna örökhagyónak ez a czélzata, ha egyik leszármazójának osztályrészébe nem tudatnék be az az összeg, melyet örök­hagyó helyette kétségtelen tartozásának kielégitése végett a körülmények kényszeritő hatása alatt fizetett. (Curia 1902 április 30. 5374/901. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir. tábla Ítélete helybenhagyatik. Indokok: A per adatai szerint néhai H. S. végrendelet hátra­hagyása nélkül halt meg. Abból a körülményből, hogy a neve­zett örökhagyó végrendeletet nem tett, következik, hogy vagyo­nában mind a két leszármazóját egyenlő mértékben kivánta ré­szesíteni. Ámde meghiúsulna örökhagyónak ez a czélzata, ha egyik leszármazójának osztályrészébe nem tudatnék be az az ösz­szeg, melyet örökhagyó helyette kétségtelen tartozásának kielégi­tése végett a körülmények kényszeritő hatása alatt fizetett. Éppen annak a figyelembe vétele, hogy a szóban forgó összeget örök­hagyó akkor fizette V. fia helyett, mikor ez a nejével folytatott válóperben nejének 50,000 K hozományát visszatéríteni tartozott, de arra vagyonilag képes nem volt, zárja ki ama feltevés tartható voltát, hogy örökhagyó ezt az összeget V. fiának a beszámítás ki­zárása mellett adta, s tért enged annak a vélelemnek, hogy örök­hagyó azt nevezett fiának örökségébe betudni kivánta. Ezzel a vélelemmel szemben alperesnek áll kötelességében bizonyítani, hogy örökhagyó ennek az összegnek betudását kizárta. Ezt azon­ban nem bizonyítja sem az, hogy mig az unokája részére ugyan­akkor letett 20,000 K beszámítása iránt intézkedett, addig az ugyanazon alkalommal kifizetett kereseti 50,000 K betudása te­kintetében akaratának kifejezést nem adott, sem az, hogy a fel­peres nevén állott takarékbetéteket saját nevére átirattá. Elébbi azért nem, mert örökhagyó után az öröklésre közvetlenül nem az unokája, hanem V. fia volt hivatva, s feltehette, hogy az unoka a dolgok természetes rendje szerint ez után juthat örök­10*

Next

/
Oldalképek
Tartalom