Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIII. kötet. (Budapest, 1903)

14I visszaállíttassák, és az így újból K. F. nevére kerülő ingatlanokra öröklési joguk megállapittassék és alperesek az ingatlanok birtokba bocsátására köteleztessenek. A kiskorú alpereseket képviselő özv. D. I.-né elismerte azt, hogy a keresethez csatolt s halálesetre szóló ajándékozási szerződés, melyet néh. K. F. csak kézjegyével látott el, alaki tekintetben nem felel meg azoknak a kellékeknek, melyekhez az 1876 : XVI. tcz. 33., illetőleg 6. §-a a halálesetre szóló ajándékozás érvényességét fűzi, nevezetesen elismerte azt, hogy magának az ajándékozási ügyletnek mikénti folyamata magán az okiraton a tanuk által igazolva nincsen ; e ténynyel szemben azt állította, hogy maga az ajándékozás az 1876. évi XVI. tcz. 6. §-ának megfelelően történt, s hogy ezt az okirati tanuk közül még életben levő K. M. és R. I. bizonyítani készek. De felhozta azt is, hogy a felperesek által megtámadott ajándékozási szerződés, bár az «halálesetre szóló »nak van czimezve, lényegileg még sem az, hanem oly ajándékról szól, mely élők között történt, amenynyiben az ajándékozó egyrészt elismeri azt, hogy az ajándék tárgyát tevő ingatlanokból a házat a megajándékozott már részben az ajándékozóval együtt használja, sőt ennek fentartási költségét is a megajándékozottra háritja, másrészt pedig azokra az előjegyzést is megengedi, hogy tehát ennek a szerződésnek érvénye az 1876 : XVI. tcz. 6. §-ában előirt kellékektől független. Ez az érvelés azonban, szemben az okirat világos tartalmával, alappal nem bir, mert abban arról, hogy az ajándékozó ingatlanának bármely részét is D. I. tulajdonába adná vagy adta volna át, szó nincsen, hanem csakis felemlitése annak, hogy a házat ajándékozó a megajándékozottal közösen használja, ámde ugy a háznak, valamint az összes egyéb ingatlanoknak tulajdonjogát az ajándékozó rendelkezése szerint D. I. csakis az előbbinek elhunyta után nyeri meg. A szóban forgó jogügylet tehát másnak, mint halálesetre szóló ajándékozásnak minősíthető nem lévén, érvényessége az 1876 : XVI. tcz. 33. §-a értelmében attól függ, hogy az arról készült magánokirat az írásbeli magánvégrendeletekre előirt kellékekkel lett-e elkészítve vagy sem ? Minthogy az okiraton magánügyleti tanuként csak három egyén névaláírása látható, az A. a. okiratból magából nem tűnik ki az, hogy annak tartalma az ajándékozó és a tanuk együttes jelenlétében az írni és olvasni