Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIII. kötet. (Budapest, 1903)

i36 számíttatott fel, a kórházi költség pedig okirattal igazoltatott. Az i. e) pont alatti betegápolási költség czimén felszámított összegből 48 K-t szintén megállapított a kir. itélö tábla, mert a fenforgó körülmények tekintetbe vételével hitelt adott F. I, tanú ama vallomásának, hogy az örökhagyó mellett két télen át volt alkalmazva mint betegápoló s ezért havonkint 8 K-t kapott, s igy két télre, hat hónapra 48 K-t vett fel. A 134 K temetési költséget s a 100 K takarékpénztári tartozást, valamint a 43 K illetéktartozást felperes hagyatéki terhül elfogadta. Az elsőbiróság az ellenirat 3. t. a. felszámított 980 K-ból hagyatéki teherként 500 K-t megállapított azon alapon, mert V. F. F. vallomása s az általa felmutatott 1000 K kölcsönről kiállított s örökhagyó és alperes mint adósok által aláirt kölcsön kötelezvény alapján bizonyítottnak vette, hogy e tartozás az örökhagyó és alperes közös adóssága volt. Ezt a rendelkezést a kir. tábla is elfogadja, de € mellett a nevezett tanú által felmutatott 400 K másik adóslevél alapján ennek a kölcsönnek felét, 200 K-t is megállapította hagyatéki teherként, mert ez a tartozás szintén fenállott az örökhagyó halála idejében, s mint a házasság tartama alatt keletkezett adósság annak daczára is a házastársak közös adósságának volt tekintendő, hogy az adóslevelet mint kötelezett csak a férj irta alá, mert örökhagyó és férje közt a házasság tartama alatt teljes vagyonközösség állott fen s a férj kezelte ugy a házasság tartama alatt szerzett, mint a nejére szüleitől háramlott vagyont is, ilyen körülmények közt pedig ugy a szerzett vagyon, mint a keletkezett adósság a házastársak egymáshoz való viszonyát tekintve, közösnek vélelmezendő, mely vélelemmel szemben felperes azt, hogy alperes a kölcsönöket kizárólag saját czéljaira vette fel, bizonyítani elmulasztotta. A 6. t. a. 2000 K Sz.-féle kölcsönkövetelésnek fele része fejében a hagyaték ellen felszámított 1000 K, illetőleg az a körülmény, hogy az adóslevelet csak az alperes irta alá mint adós, a 3. t. a. felszámításra vonatkozólag felhozottak szerint tekintetbe vehető nem lévén, az 1000 K mint hagyatéki teher az eredeti kötelezvény, nyugta és a hitelező vallomása alapján megállapítandó volt. Az elsőbiróság azon rendelkezését, hogy a 7., 9. és 10. t. a. összegek megállapítása mellőztetett, indokaiból a kir. itélő tábla is elfogadta. A 8. t. a. G.-né 1000 K