Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIII. kötet. (Budapest, 1903)

134 teszi általános örökösévé, annyiban, amennyiben az ő törvényesosztályrészét sérti, félretétetni és törvényes osztályrész fejében az örökhagyóra átruházott 2820 frt értékű javak fele, 1410 frtot tevő részének és járulékai megfizetésére kötelezni kéri alperest. ... A hagyaték állaga és értéke s a hagyaték szenvedő állapota az ítélet rendelkező része értelmében volt megállapítandó és pedig a cselekvő állapot az ingatlanok értékére nézve a szakértői bírói becslés, az ingók értéke peres felek beismerése alapján. A hagyatéki terhek az ítélet értelmében voltak megállapitandók, a 4—6. t. a. azért, mert felperes azokat hagyatéki terhül elismerte, a 3. t. a. azért, mert Sz. Z. tanú által bizonyittatott, hogy alperes az örökhagyó részére kiszolgáltatott gyógyszerekért 54 K 10 f.-t fizetett, mely összeg azon esetben, ha az örökhagyónak magánvagyona van, a férjjel szemben is a hagyaték terhét képezi ; végül a 7. t. a. követelés azért volt a hagyaték terhéül megállapítandó, mert V. F. F. tanú vallomása s az általa felmutatott s alperes és örökhagyó által aláirt kötelezvény által bizonyítottnak vétetett, hogy örökhagyó és alperes kiskorú V. F. J.-át illető 500 frt kölcsönt vettek fel D.-től, mely követelés még ez idő szerint is fenállván, annak fele, miután alperessel közösen vették fel, a törvényes vélelemnél fogva örökhagyót terheli. Az ellenirat 1 —10. t. a. felsorolt többi tehertételek, az itélet rendelkező részében részletezettek kivételével azon okból nem voltak a hagyaték terhéül megállapíthatók, és pedig az 1. aj t. a. gyógytári költség czimén felszámított 52 frt 16 kr.-nak az itélet rendelkező részében jelzett 54 K 10 f.-en felüli része azért, mivel Sz. Z. tanú vallomása szerint az ezen utóbb jelzett összegen felüli összeg még az örökhagyó életében fizettetett ki ; az 1. bj—ej t. a. felszámított összegek azért, mivel ezen tehertételek létezése, fenállása tekintetében és hogy azok örökhagyó halála után alperes által fizettettek volna ki, felperes tagadásával szemben semmiféle bizonyíték sem nyújtatott; a 3. t. a. felszámított 700 frt tartozásnak az itélet rendelkező részében 7. t. a. jelzett 500 K levonása után megmaradó tartozás pedig azért, mivel V. F. tanú vallomása szerint a 200 frt követelés, mint a kötelezvény igazolja, egyedül alperes tartozását képezi, mert a kötelezvény örökhagyó által adósként aláírva nincs ; a 4. t. a. tartozás azért, mivel V..