Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIII. kötet. (Budapest, 1903)

87 ki, mint a törvény parancsoló rendelkezésével ellenkező, érvénytelen. — A kereskedelmi törv. 237. §-ának feltétlen hatályú azon rendelkezésével szemben, hogy a korlátolt felelősséggel alakult szövetkezet tagjai a kiválás évéről szóló zárszámadás szerint reájuk eső üzletrész kifizetését az elévülési idő lejártával követelhetik, az alapszabály ellenkező határozatai érvénynyel és kötelező erővel szintén egyáltalában nem birhatnak. — A kereskedelmi törvény 237- §-ának az a határozata, hogy a felmondott üzletrész visszafizetése az elévülési idő lejártával csak abban az esetben követelhető, ha addig a társaság feloszlása el nem határoztatott, a társaság hitelezőinek érdekeit védő törvényes intézkedés lévén, ezen határozattal szemben a szövetkezet és tagja között létrejött és azzal ellenkező kölcsönös megállapodás sem vehető figyelembe. — A felperes által bizonyitani kivánt tényről a szövetkezet volt igazgatói, mint annak volt törvényes képviselői birnak tudomással, ők tehát ezen minőségükből folyólag, habár időközben a* szövetkezet igazgatói lenni megszűntek is, ezen perben magával a féllel egy tekintet alá esnek, s igy a vitás ténykörülmény bizonyitása a perrendtartás határozatainak megfelelöleg egyedül a szövetkezetnek a nevezett igazgatók által leteendőleg kinált eskü által eszközölhető. — Az eskü általi bizonyítás alkalmazhatósága szempontjából csak az döntő, hogy magában a perben az esküvel bizonyitni kivánt tényállítás tekintetében az eskün kivül egyéb bizonyíték felhozatott-e ? Az a körülmény tehát, hogy a bizonyító fél az eskün kivül a bizonyításnak a perben igénybe nem vett más módját is alkalmazhatta volna, az eskü által való bizonyítást ki nem zárja. (Curia 1902 szeptember 2. 481/902. sz. a.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: Felperes követelésének b2 fül. tevő részével feltétlenül elutasittatik. Ha alperes igazgatóságának A. dr. B., K., R. és T. nevü volt tagjai személyében főesküt tesz arra : «hogy felperes 1892 november 15-én kelt és alperes szövetkezet igazgatóságához intézett irás-