Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXII. kötet. (Budapest, 1903)

49 alkalommal tettlegesen bántalmazta, szemben az alperes ellenében bebizonyult tényekkel nem tekinthető a házastársi kötelesség oly súlyos megsértésének, amely törvény szerint bontó okul szolgálhatna s ugyanebből az okból nem tekinthető oly durva hálátlanságnak sem, amelynek következtében a felperes javára tett ajándékozás visszavontnak, illetőleg megszűntnek volna nyilvánítható ; mert továbbá a néhai S. I. hagyatékából felvett leltárnak a tartalmából, amelyet a felperes alá sem irt, nem tűnik az ki, hogy a hagyatéki ingóságokat a felperes vette volna át, a 4000/96. számú végzés pedig azt bizonyítja, hogy az egész hagyaték az alperesnek adatott át; mert továbbá a felperes kezén női külön vagyon czimén maradt készpénz összegének meghatározásánál a kir. törvényszék helyesen vette számításba a kertész-utczai házat terhelt 8000 frt tartozásokat, valamint a 24,000 frt bankkölcsön terhére irt 1130 frt értékesítési költséget is, mint olyanokat, melyeket a vagyonkezelő felperes férj a kertész-utczai ház árából fizetett ki, figyelemmel arra, hogy a peres feleknek jövedelmi forrását képező cserepező üzletnek az évi jövedelme 4663 frtra bizonyult, ehhez pedig a kertész-utczai háznak jövedelmét hozzászámítva nem tekinthető a tiszta jövedelem oly összegnek, melyből a peres feleknek életmódja mellett alaposan feltételezhető volna, hogy felperes a most megjelölt terheket fizethesse, azt pedig, hogy az ezeknek megfelelő készpénz, mint a tiszta jövedelem maradványa a felperesnek a fizetés idejében rendelkezésére állott volna, az alperes még valószínűvé sem tette s ekként részére a megajánlott póteskü nem volt megítélhető ; és mert végre a tanuk vallomásával és a szakértők véleményével bizonyítva van, hogy a cserepező üzlet önmagában véve megbecsülhető értéket képviselt, az üzlet az 1884 : XVIII. tcz. 40. §-a értelmében mint öröklés tárgya, az örökös által folytatható volt és a czégbejegyzési kivonat szerint az alperes mint czégtulajdonos által folytattatott is ; arra nézve pedig, hogy az üzletet az alperes felperesre tulajdonjogilag bármi czimen átruházta volna, a per semmi adatot nem szolgáltat, és minthogy bizonyítva van az, hogy a felperes tényleg az alperes örökségét képezett üzletet tartja birtokában, jogszerűen kötelezhető arra, hogy a házassági kötelék felbontása alkalmából azért az alperesnek ellenértéket térítsen meg ; ez az Döntvénytár. III. f. XXII. 4