Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXII. kötet. (Budapest, 1903)

23 hagyta, a helybenhagyott ítéletnek vagy az itélet helybenhagyó részének végrehajtását a különben törvényileg ki nem zárt felebbezés nem gátolja. A törvénynek most idézett rendelkezése a midőn kimondja, hogy a másodbiróság helybenhagyó Ítélete ellen használt felebbezésnek a végrehajtásra halasztó hatálya nincs, nem tartalmaz megkülönböztetést arra nézve, hogy a felperes által közbetett felebbezésnek az alperes javára megítélt perköltség tekintetében a végrehajtásra nézve halasztó hatálya lenne, jóllehet az idézett szakasz második bekezdésében a megítélt eskü letételére a felebbezés halasztó hatályát fentartotta, tehát csakis e részben tett kivételt az első bekezdés általános rendelkezése alól. Az idézett 48. §. rendelkezésének megtelel az 1881 : LX. tcz. I. §-ának b) pontja is, mely szerint kielégítési végrehajtásnak van helye a polgári bíróságoknak jogerőre nem emelkedett azon marasztaló ítéletei alapján, melyek ellen a végrehajtásra halasztó hatálylyal nem biró felebbezés használtatott a nélkül, hogy a törvény itt is megkülönböztetné, hogy a marasztalás a per főtárgyára vagy csak a perköltségre terjed ki, holott ezzel ellentétben a törvénynek a biztosítási végrehajtás elrendelését szabályozó 223., 224., 225., 226. és 227. §-aiból kitűnik, hogy az azokban a §-okban meghatározott esetekben biztosítási végrehajtásnak csak a per főtárgyára nézve van helye. Nincs tehát törvényes alapja annak a feltevésnek, hogy a pernyertes alperes a megítélt perköltségnek végrehajtás utján való behajtását a másodbiróság helybenhagyó ítélete alapján további felebbezés beadása esetén ne szorgalmazhassa, a minek megtagadása különben ellenkeznék is azzal az elvvel, hogy a perben a törvény mindenik peres félnek egyenlő jogot biztosit. Amennyiben azonban sommás perekben a másodbirósági ítéletek végrehajthatóságáról a sommás eljárási törvény 169. §-a kapcsolatban a 117. §-sal az J881 : L1X. tcz. 48. §-ától eltérőleg rendelkezik, ennek a §-nak hatálya tehát most már csak a rendes perekre terjed ki, a határozatban ennek a körülménynek is kifejezést kellett adni. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1902 január hó 17. tartott teljes-üléséből.