Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXII. kötet. (Budapest, 1903)

'7 múlva ki is jelentette, hogy az örökösödési ügyben eljárt, illetőleg amint vádlott maga előadta, a kir. közjegyzőnél az ügy tárgyalását megsürgette és rövid tárgyalási határidő kitűzését kieszközölte. A beszerzett iratokból pedig kitűnik, hogy ebben az ügyben a vádlott mint biró járt el. Azt, hogy vádlott a közbenjárásra uti költsége megtérítéséért vállalkozott és hogy e czimen Cs. A.-nétól 10 frtot kapott, a fegy. bíróság marasztaló ítélet alapjául megnyugvással elfogadhatóan bizonyítva nem látja. A vád 2. pontja két részből áll. Egyik a fuvardíj kétszeres felszámítása, illetőleg megállapítása, a másik az, hogy vádlott a szóban forgó bűnügyben sértettként érdekelt Sz. P. házában s ennek házából fogyasztott. A fuvardijat illetően vádlottnak T. E. tanú vallomásával egyező előadásából kétségtelen, hogy vádlott a székhelyéről a nevezett ügyvéd által rendelkezésére bocsátott s a sértett Sz. P. tulajdonát képező kocsin ment a helyszínére és vissza. A bűnügyi iratokból pedig megállapítható, hogy vádlott a helyszínén tartott tárgyalás jegyzőkönyvén a maga részére 13 forint 85 kr. fuvardijat számított fel, a vádlott által szerkesztett ítélet rendelkező részéből pedig az tűnik ki, hogy vádlott albiró M. P.-né elitélt vádlottat a magánvádló részére 15 frt utánjárási (fuvar), 15 frt ügyvédi képviseleti és 19 frt 35 kr. eljárási költségben marasztalta. Ez utóbbi összeg a vádlott albiró által felszámított díj és költségből áll elő. A Sz. P. panaszában 30 frt költség van felszámítva, a helyszíni tárgyalás jegyzőkönyvében pedig magánvádló «az ezúttal felmerült költségeiben» is kérte a vádlott M. P.-né elmarasztalását. Végül T. E. vallomásából megállapítható, hogy vádlott a napidíjon felül fuvardíj vagy egyéb czimen többet nem kapott. A vád 3. pontját illetőleg szemben az S. és S. Írnokok vallomásával, mely a lényeges körülményeket mind nem öleli fel, magának D. G.-nek a vizsgálat során tett s a főbb pontokra nézve teljesen egyező végtárgyalás vallomásából, úgyszintén dr. B. F. ügyvéd esküvel erősített vallomásából azt állapította meg a bíróság, hogy vádlott a 6 frt 85 krt csak a végrehajtás elrendelése után vette át D.-től, miután ennyit dr. B. ügyvédnek a sajátjából már előzetesen megfizetett. D.-né s a vádlott egyező előadásából megállapittatott az is, hogy a mikor D.-né büntetéséDöntvénytár. III. f. xxii. 2