Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXI. kötet. (Budapest, 1902)

i86 III. f. XIV. k. 105. sz. a. közölt curiai határozat szerint e kikötés csupán a biztosító érdekének megóvására szolgál, vagyis az első dij mindenesetre fizetendő, a biztosított részéről azonban a szerződés addig az ideig nem érvényesíthető, míg az első dijat nem fizette. 104. Ha férjes nő tagadja a váltón levő aláírás valódiságát és felperes nem is állítja, hogy az aláírást a férj tette közjegyzői meghatalmazás alapján, az eskü akként ítélendő meg a nőnek, hogy a váltót sem ő maga nem irta alá, sem aláírására férjén kívül mást meg nem bízott. (Curia 1901 november 19. 836/901. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir. tábla ítélete indokainál fogva, azonban azon indok mellőzésével, mely szerint a felperes által 2.'/. a. csatolt nyilatkozat alapján felperes alperessel szemben köztörvényi uton kísérelhetné meg követelésének érvényesítését, annyival inkább helybenhagyandó volt ; mert alperes tagadott névaláírásának ennek az alperesnek kétségtelen névaláírásaival való egybehasonlitása alapján a kir. Curia sem találja megállapíthatónak, hogy a tagadott névaláírás az alperestől származik ; továbbá mert az 1874 : XXXVI. tcz. módosításáról és kiegészítéséről szóló 1886: VII. tcz. 23. §-ának b) pontja értelmében a házastársak között váltóbeli kötelezettség vállalására szóló különös meghatalmazásoknál a jogügylet érvényességéhez közjegyzői okirat kívántatván, az eskü alperesnek arra, hogy a váltónak helyette leendő aláírásával mást meg nem bizott, ily általánosságban nem, hanem csak akként lett volna megítélő, hogy a váltónak helyette leendő aláírásával férjén kivül mást meg nem bizott, mert felperes nem is állította, hogy az alperes férjét közjegyzői okiratban hatalmazta fel arra, hogy nevének helyette a váltóra írásával őt — az alperest — váltóilag lekötelezhesse; de minthogy alperes amiatt, mert a neki megítélt eskü nem ugy szövegeztetett, mint az az érintett okoknál fogva szövegezendő lett volna, felebbezéssel nem élt, és így az ítélet az azt egyedül felebbező felperes hátrányára meg nem változtatható (1881 : LIX. tcz.