Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXI. kötet. (Budapest, 1902)

146 Ez a szó ugyanis csak azt fejezi ki, hogy az egyik peres fél valaminek teljesítésére köteleztetett, már pedig kötelezés, vagy birói meghagyás nélkül nincs marasztalás és marasztalás nélkül nem lehet végrehajtás, nincs a kötelezésnek kényszer utján való teljesítése. De marasztalás a perköltség viselésére való kötelezés is, következésképp az olyan itélet, melyben a felperes a perköltség megfizetésére köteleztetett, szintén marasztaló itélet. Gyakran előfordul az az eset, hogy a perbe vont alperes a kereset főtárgyát a felperesnek, a kereset vételét megelőzőleg, vagy azután, vagy pedig később a per folyama alatt, az itélet hozatala előtt kiszolgáltatja, minek következtében a felperes, keresetének érdemi, a per főtárgyára vonatkozó részével elutasittatik és az alperes a perköltség megfizetésére mégis köteleztetik, vagy pedig az itélet hozatala a kereset főtárgyára vonatkozólag mellőztetik és csupán a perköltségre terjesztetik ki. Ilyen ügyállás mellett, ha az alperes köteleztetik a perköltség megfizetésére, a felperes jogosult volna végrehajtást kieszközölni, ellenben ha a felperes köteleztetnék a perköltség viselésére, ami kizárva nincs, az alperesnek nem volna joga a végrehajtáshoz. Ha tehát a «marasztaló» jelzőt csak a kereset főtárgyára vonatkoztatnók, akkor a felperestől is meg kellene tagadni a végrehajtáshoz való jogosultságot. Ilyen korlátozást pedig az 1881: LIX. tcz. 48. §-ának bármily magyarázata mellett sem lehet megállapítani. Ellenvetésül felhozható az, hogy a kizárólag a perköltségre nézve pernyertes alperesnek végrehajtás iránti kérelme csak a pervesztes felperes bosszantására szolgálhat, azonban ez az ellenvetés már azért sem foghat helyt, mivel épp oly bosszantó lehet viszont az alperesre nézve a felperesnek az a makacskodása, hogy daczára annak, miképp keresetét már két biróság olyan alaptalannak találta, miszerint őt a perköltség megfizetésére is kötelezte, mégis keresete alaptalanságának ilyen megállapítása mellett, az itélet ellen további felebbezéssel élt. Ez az ellenvetés még azért sem foghat helyt, mert ha az 1881 : LIX. tcz. 48. §-a alapján joga van a nyertes félnek a végrehajtást a kereset, vagy viszonkereset főtárgyára, tehát min-