Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXI. kötet. (Budapest, 1902)

145 sége és a követelés összegének igazolása nélkül elrendelendő a biztosítási végrehajtás, ha a bérleti viszony kimutattatik. A 226. §. szerint pedig, ha a per tárgyát nem készpénz képezi, a per tárgya valószínű pénzértékének megállapítására szolgáló adatokat a felperes bemutatni köteles. Ezekből a rendelkezésekből nyilvánvaló, hogy a meghatározott feltételek mellett csak a felperesnek adatott meg a jog a biztosítási végrehajtást kérni. Ha tehát szükségesnek találtatott, hogy a biztosítás feltételei és az ahhoz való jogosultság ilyen szigorúan csak a felperes javára állapíttassanak meg, ugyanilyen szigorú rendelkezések foglaltattak volna a törvénybe akkor is, ha a végrehajtáshoz való jog, az 1881 : LIX. tcz. 48. §-a esetében, kizárólag a felperes részére czéloztatott volna megállapittatni, valamint akkor is, ha az idézett szakasz esetében a végrehajtás csak a per valamely külön tárgyára korlátozandónak találtatott volna. Azonban a törvényben ilyen kizárólagosság, vagy korlátozás meg nem állapíttatott, a törvénynek ebben az irányban rendelkező szövege tehát csak annak értelme szerint magyarázható és a rendelkezés ennek a szövegnek megfelelően alkalmazandó, vagyis rendes perekben hozott azok az Ítéletek, melyek a másodbiróság által helybenhagyattak, a helybenhagyás terjedelme szerint végrehajthatók, tekintet nélkül a kötelezett fél perbeli állására és a marasztalás tárgyára. Az 1868 : LIV. tcz. 345. §-ának 6. pontja értelmében végrehajtásnak volt helye, ha a másodbiróság az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta és a helybenhagyó határozat semmiségi panaszszal meg nem támadtatott. Ennek a szakasznak helyébe lépett az 1881 : LX. tcz. I. §-a és ennek b) pontja értelmében végrehajtásnak van helye a polgári bíróságoknak jogerőre nem emelkedett ama marasztaló Ítéletei alapján, melyek ellen a végrehajtásra halasztó hatálylyal nem bíró felebbezés használtatott. E két szakasz rendelkezései közt különbség tulajdonképp nincs, hacsak az nem tekintetik különbségnek, hogy az utóbbiban a végrehajtás alapjául marasztaló ítélet van megjelölve, mert a «marasztaló» jellegnek kivétele ennek a szónak valódi értelméhez képest teljesen felesleges. Döntvénytár. III. f. XXI. 10