Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXI. kötet. (Budapest, 1902)

129 felhozott, és mellőzve abból a kereskedelmi törvény 468. §-ára alapított indokot, a benne foglalt és az elsőbiróság Ítéletéből elfogadott egyéb indokai alapján annyival inkább helyben kellett hagyni, mert a felperes felebbezésében nem támadván meg a kir. itélő táblának azt a ténymegállapítását, hogy a betekintett czégjegyzék szerint az eljárt ügynökök, az alperesi társulatnak nem czégjegyzésre jogosult tagjai, avagy hivatalnokai, a kir. Curia is megállapítottnak fogadja el azt az iratokban különben sem igazolt ténykörülményt. 72. Ha a váltóbirtokos a váltót az elfogadónak fizetés végett be nem mutatja, az elfogadó csupán a váltókeresetnek részére történt kézbesítése napjától kezdve tartozik kamatot fizetni; s ha e kereset kézbesítése után a váltóösszeget kifizeti, a kereset költsége sem terheli őt. (Curia 1901 október 22. 458. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét egyebekben megváltoztatja, és alperest kötelezi, hogy felperesnek a marasztalási tőke után megítélt kamaton felül 1898 február hó 28-tól 1899 deczember hó 20-áig járó 6%-os kamatot és a kereset költsége fejében még további 84 K 30 f. perbeli költséget is . . fizessen. Indokok: .... Alperest a váltó lejáratától számított további kamatban és a teljes perköltségben is el kellett marasztalni, mert nem is nézve azt, hogy alperes a fizetés végetti bemutatás elmulasztásának következményeként csupán a perköltség alól leendő felmentését kérte, de a kamatozás időpontját egyáltalán nem kifogásolta, a váltóösszeg után járó kamat a váltótörvény 50. §-a értelmében nem tekinthető késedelmi, hanem törvényes kamatnak, amely a nem óvatolt váltókra nézve is más törvényes intézkedés hiányában a váltótörvény 50. §-ának analógiája szerint nem a késedelembe helyezés időpontjától, hanem a lejárattól jár. De különben is alperes a kereseti váltóval fedezett kölcsöntartozás rendezése végett az E. a. csatolt beadványa szerint felperessel a váltó lejárata után tárgyalásokat folytatott és igy jól tudta, hogy a kereseti váltó a lejáratkor felperes birtokában volt Döntvénytár. III. f. XXI. 9